Ilyen átnevelőbe került Dániel is, olvassuk ennek a részletes leírását könyvében. Mivel ezt sokan ismerik, nem akarom annyira részletezni, mint a kisleány történetét. Lényeg, hogy kikerül az internálótáborba, ahol velük kivételezni akarnak, mivelhogy ilyen feladatra szánták őket, és a király ételéből kapnak enni. Ő pedig tiltakozik. Hogy jut ilyen eszébe egy tizenéves fiúnak abban a helyzetben - majdnem azt mondom: szögesdrót mögött?
Miért tiltakozik? Mert ez nem egyezik a Szentírással. Szentírás? Most tedd félre ezeket a dolgokat, kisgyerek, örülj, hogy kapsz enni. Ő örül, hogy kap enni, de ő mindenképpen engedelmeskedni akar a Bibliának. És honnan tudja, minek kell engedelmeskedni? Onnan, hogy otthon megtanították neki.
Az is sötét időszak volt vallási, hitbeli, erkölcsi szempontból, de ő tudja, hogy miről mit ír a Szentírás. Ezt nyilván nem magától tanulta, ehhez kell a szülőnek a magatartása. A szülőnek is fontos, hogy mit tanít a Szentírás, és beszél a gyermekének róla. És amiről meg van írva a törvényben, hogy tisztátalan, azt ő köszöni szépen, nem eszi meg. Ez ott lehetetlennek tűnik, Isten azonban mégis lehetségessé teszi.
Megvalósul Dániel álma. Ő ragaszkodni akar Isten igéjéhez, és Isten lehetővé teszi neki abban a helyzetben is, hogy ragaszkodjék hozzá. Ez kihat az egész életére, átformálja őt, egy korrupt világban hallatlanul becsületesen dolgozik. Nagyítóval sem találnak az ellenségei semmi kifogásolhatót a munkájában. Ez az ellenségeit még inkább bosszantja. El akarják tenni láb alól, de Isten ott is megőrzi. A végén szép karriert fut be, a birodalom második embere lesz.
Miért? Azért, mert Isten így látta jónak. De miért volt ő erre kapható? Mert szoros közösségben élt Istennel kisgyerek kora óta. Ragaszkodott az igéhez, és rendszeres, állandó, komoly imaélete volt: a másik kezével kapaszkodott Istenbe. Imádkozott naponta többször. Abbahagyta a munkát, félretett mindent akkor is, amikor nem volt szabad, amikor életveszély fenyegette azokat, akik imádkoznak. Ő akkor is leborult az irodájában naponta háromszor, jelképesen kinyitotta az ablakot, hiszen az imádság ablaknyitás a mennyre. Jöjjön a menny tiszta levegője, áradjon Isten ereje, szentsége az ő kis nyomorult életébe, mert ő ragaszkodik Istenhez és az Ő igéjéhez.
Akkor is, ha ez nehéz? Akkor is. Sose mondta Isten, hogy ez könnyű lesz. Akkor is, ha áldozatot kell érte hozni? Akkor is, mert ez mindenképpen megéri, és nemcsak neki lesz ebből áldása, hanem rajta keresztül másokat is hatalmasan megáld Isten.
Jellemző-e ez ránk? Egyrészt, hogy ismerem az igét, és adott esetben, amikor egy váratlan helyzetbe kerülök, a Szentlélek eszembe juttatja az odaillő igét. No de csak az juthat eszembe, ami bement az eszembe egyszer. A Szentlélek azt hozza elő onnan. Ehhez egyszer meg kellett tanulni, amikor még nem is tudtam, hogy majd mikor lesz rá szükség, és lehet, hogy életmentő lesz.
Tanuljuk-e mi így Isten igéjét, hogy legyen tele a szívem, az értelmem, és amikor szükség van rá, a Szentlélek előhozza? Hozunk-e áldozatot azért, hogy rendszeres, komoly imaéletünk legyen? Ez nem megy áldozat nélkül. Ez magától nem megy, mert rengeteg ellensége van. Azért van sok ellensége, mert nagyon fontos, hogy a hívő ember életében ez a maga rangját, helyét, fontosságát megkapja újra és újra.
Van, akinek naponta meg kell harcolnia azért, hogy tegyen félre mindent és komolyan, elmélyülten imádkozzon. Akinek az imádság nem vallásos kötelesség vagy teljesítmény, hanem olyan, mint a lélegzés: nem bírom ki nélküle. Megfulladok, ha nem veszek levegőt. Összeesem lelkileg, ha nem tartom a kapcsolatot állandóan az én mennyei Atyámmal.
A kis Dániel példája minden mai gyereknek is példa lehet, és példa lehet minden felnőttnek is.Ámen.
Kapcsolódó hírek:
Útmutató magyarázat,,( Szombat )
Áldott szép estét
Napi evangélium ( Szombat )
Süketeknek vissza adta halást,,