Sándornak, a fiatal családapának volt egy kedves felesége és egy aranyos kicsi fia. Egy ideig boldogan éltek együtt, és örvendeztek szép otthonuknak. Ám azután megtörtént a baj.
Sándor megszegte a házassági fogadalmát. Már csak ritkán töltötte otthon az estéit. Gyorsan elindult lefelé a lejtőn, és e fiatal család boldogsága hamarosan romokban hevert. Sándor egyre gyakrabban keresett fel szórakozóhelyeket, és jobban szerette a szabadidejét kétes társaságban eltölteni. Klára, a felesége, nagyon szenvedett emiatt, ugyanakkor nem volt tudatában az ügy súlyosságának. Folyton abban reménykedett, hogy egy szép napon majd minden visszatér a régi kerékvágásba.
Ez a fiatal feleség és édesanya nagyon magányosnak érezte az estéket, mivel csak ketten ültek a vacsoraasztal mellett - ő, és Laci, a kisfia. A gyerek sokszor tudakolta, hol van az apukája, és anyjának nehezére esett felelni a kérdésére. Amikor az apa mégis otthon maradt este a családjával - ami csak ritkán fordult elő -, Laci mindig túláradóan boldog volt. Klára felidézte az esküvőjüket követő időszakot. Milyen szép is volt akkoriban minden! Most pedig?
Valahányszor Sándor este a nappaliban üldögélt, Laci egyetlen ugrással az ölében termett, és a következő szavakkal karolta át a nyakát:

- Te vagy a legjobb apuka a világon! És mi igazi barátok vagyunk, igaz, apu? Sokkal jobb, amikor itthon vagy, és nem vagyok egyedül anyuval.

Egyszer, amikor elérkezett a lefekvés ideje, Laci azt mondta: - Megyek, de apunak velem kell jönnie, hogy betakarjon.
Nem sokkal később apa és fia felballagott a lépcsőn. A kisfiú levetkőzött, és belebújt a pizsamájába.
- Most pedig nyomás az ágyba! - utasította az apa. - Szépen betakarlak, lekapcsolom a lámpát, azután lemegyek anyuhoz. Csakhogy a kicsi tiltakozott.

- Apu, hát nem tudod, hogy anyuval előbb mindig imádkozunk?
Azzal letérdelt, és imádkozni kezdett. Általában egy rövid imádságot mondott el, amit az édesanyja tanított neki. Ezen az estén azonban kicsi szíve úgy megtelt örömmel, hogy hozzáfűzött még egy kérést:

Kedves Istenem - mondta hangosan -, tegyél engem olyanná, amilyen az apukám. Tudom, hogy te meg tudod tenni. Ámen!

Azután vidáman bebújt az ágyba, abban a gyermeki hitben, hogy Isten meghallgatja egyszerű imádságát.
Az apa betakargatta, adott neki még egy jóéjt puszit, és lekapcsolta a lámpát a szobában. Ám ahelyett, hogy lement volna a földszintre, egy darabig még ott ácsorgott a gyerekszoba ajtaja előtt. Laci szavain és imádságán töprengett. A Hold fénye besütött az egyik ablakon, és szinte az ítélet nyilaként hatolt át a lelkén.

"Tegyél engem olyanná, mint az apukám!" - visszhangzott még mindig a fülében.

A férfi hirtelen rádöbbent kettős életére, hűtlenségére, egész bűnös voltára. A szíve legmélyén azt kívánta, hogy a kisfia ne lépjen az ő nyomdokaiba. Milyen nyomorúságos is az ő élete! Egyszer csak felébredt benne valami jobb utáni vágy. Halkan kinyitotta a gyerekszoba ajtaját, és a sötétben kicsi fia ágya felé kémlelt. A gyermek nyugodt légzése elárulta, hogy már alszik. Az apa, aki ezekben a pillanatokban szabályosan megundorodott egész elrontott életétől, lábujjhegyen az ágyhoz lépett, és egy darabig némán szemlélte gyermekét. Azután letérdelt, pontosan ott, ahol az imént Laci térdepelt, és halkan imádkozott:

- Kedves Isten, tégy engem olyanná, amilyen a kisfiam, olyan tisztává és jóvá! Igen, tégy engem olyanná, mint a kisfiam! Ámen!

Sándor azon az estén, alvó kisfia ágyánál arra az elhatározásra jutott, hogy új életet kezd. Könnyek peregtek végig az arcán, majd kitört belőle:
- Úr Jézus! Én olyan gonosz és rossz vagyok! Megcsaltam a feleségemet, és nem voltam jó apja a gyermekemnek. Vétkeztem a családom ellen, és bűnössé lettem. Úr Jézus! Bocsáss meg nekem, és légy irgalmas hozzám, bűnöshöz! Újítsd meg teljesen az életemet, a házasságunkat és a családunkat! Nem akarok tovább úgy élni, ahogyan eddig éltem. -
Kisfia nyugodtan és békésen aludt tovább, és semmit nem érzékelt mindebből. Sándor csöndesen elhagyta a szobát, és lement a lépcsőn. Klára még a konyhában foglalatoskodott. A férfi szeretetteljesen a karjába zárta, ahogyan már rég nem. Hideg, kemény szíve ezekben a percekben széttört, ő pedig először egyetlen szót sem tudott szólni.
Az asszony azonban érezte, hogy a férje lelkében végbement valami, és mindketten sírtak a bánattól és a mélységes fájdalomtól, ugyanakkor a hálás örömtől is.
Ahogyan egyik nap a kis Laci zokogott keserűen az édesapja ölében, amiért engedetlen volt, úgy sírt most az apa a hűtlensége és sok elkövetett bűne miatt. Zokogása hasonlított kisfia gyámoltalan dadogásához, ahogy most a feleségétől bocsánatot kért és megvallotta neki bűneit.
Klára mégis úgy érezte, mintha ezen az estén újra házasságot kötöttek volna. Olyan szívből fakadóan bocsátottak meg egymásnak, ahogyan azelőtt még sohasem. Sándor és Klára élete meg-újjúlt, házasságuk szintén, és ezzel egész családjuk újjászületett. E fiatal család otthonába költözött a szeretet és a bizalom, miután Sándor megbékélt Istennel.
És hamarosan bekövetkezett az, ami elkerülhetetlen volt: Sándor teljesen szakított addigi életmódjával. Ahol csak tehette, rendezte a dolgait az emberekkel. Micsoda boldog házasság és család lett az övék, miután Sándor alaposan kitakarított az életéből minden szennyet és mocskot! És mennyire örült Laci, amiért az apukája esténként otthon maradt, és volt ideje rá. Szép családi életüknek egyetlen oka volt: Sándor és Klára Jézus Krisztust választották házasságuk és családjuk középpontjául.

A kis Laci örült, valahányszor apja és anyja este az asztalra helyezte a Bibliát, hogy felolvassanak belőle, és együtt imádkozzanak. Laci néha így imádkozott az úr Jézushoz:

- Tegyél engem olyanná, amilyen az apukám és az anyukám!

Most talán ezt gondolod ?
- Ó, bárcsak az én életemben is jóra fordulhatna egyszer minden, ahogyan Sándor családjában! Annyi mindent elrontottam már!
- Bárcsak még egyszer egyszer újrakezdhetném az életemet, és meg nem történtté tehetném a dolgokat! Lelkünkben gyakran így sóhajtunk fel:

Nos, azt mondom neked:
- Van kiút minden bűnből, minden csődből, minden kétségbeesésből, az Istentől való eltávolodásból!

Isten már elkészítette a segítségét annak, aki vágyik rá.

Legyen bátorságod megtenni azt a lépést, amelyet Sándor is megtett: ő Jézus Krisztushoz vitte bűnökkel terhelt múltját, akinek hatalmában áll megbocsátani minden bűnt!

Az Úr Jézus meg tud, és meg akar menteni Téged!

Egyedül Ő képes erre!

Dicsőség és hála az Úré! Ámen.