Felülkerekedve a vádló hangokon

Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak. (Róma 8,1) Az Újszövetségben olvashatjuk annak az asszonynak a történetét, akit házasságtörésen értek. Korának vallásos vezetői, már elítélték őt az elméjükben, és törvényeik szerint meg kellett kövezni az ilyet. Kíváncsiságból Jézus elé vitték az asszonyt, hogy vajon Ő mit fog tenni vele. Azonban Jézusnak a helyzetre adott válasza mindnyájukat meglepte. Ahelyett, hogy elítélte volna az asszonyt szeretettel és együttérzéssel szolgált felé. Tulajdonképpen az egész helyzetet megfordította, amikor így szólt: "Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ" (János 8,7). Az asszony vádlói egyenként eloldalogtak. Azután Jézus az asszonyhoz fordult és megkérdezte tőle: "Hol vannak a vádlóid? Senki sem ítélt el téged?" (János 8,10) Az asszony így válaszolt: "Senki, Uram." Jézus erre egy nagyon mély dolgot mondott, olyat, amiből betekintést nyerünk abba, milyen a szíve felénk. Így szólt: "Én sem ítéllek el téged, menj el és mostantól fogva többé ne vétkezz!" (János 8,11) Isten lényegében ezt mondta: "Nem pecsételem meg a kárhoztatást a jóváhagyásom bélyegével. Nem ezért jöttem. Azért jöttem, hogy megszabadítsalak." Talán találkoztál már olyan emberekkel, akik el akarnak ítélni, és meg akarnak "kövezni". De Isten nem ilyen! Ő soha sem fog köveket hajigálni rád, vagy megpróbálni lenyomni téged. Szeret téged és erejével akar felruházni, hogy szabadon élhess, és ezáltal egy jobb életet élhess. Lehet, hogy követtél el hibákat, vagy olyasmit tettél, amire nem vagy büszke, vagy éppen téged bántott meg valaki azzal, hogy köveket dobált rád. Most van itt az ideje, hogy elengedd a fájdalmat, és befogadd Isten szeretetét és megbocsátását. Tudod, amíg ezen a földön élünk, mindig lesznek vádló hangok. Kötekedők és kődobálók mindig lesznek. Amikor a negatív hangokat halljuk, dönthetünk úgy, hogy hiszünk nekik, és megragadunk a kárhoztatásban. Vagy pedig úgy határozunk, hogy Istennek hiszünk és szabadságban járunk, tudva, hogy Isten megbocsátott, elfogadott és jóváhagyott minket. Rajtunk múlik, hogy a szavazatunkat a szabadságra, vagy a kárhoztatásra adjuk le; a hitet vagy félelmet; a szeretetet vagy a keserűséget választjuk. Azért imádkozom, hogy megértsd, értékeld, és valóban meglásd, mit adott neked Isten, és te mit tudsz adni másoknak. Az élet túl rövid és túl értékes ahhoz, hogy egy pillanatot is a félelemre, vagy a kárhoztatásra vesztegessünk. Inkább ejtsünk rabul minden negatív gondolatot, és döntsünk úgy, hogy Isten Igéjének az igazságába merülünk el. Helyezd Belé a reményedet és a bizalmadat, hogy az Ő örökkévaló szabadságában élhess, messze felülkerekedve evilág vádló hangjain. Ámen!