Az Amerikai Egyesült Államok Nemzetbiztonsági Hivatala a biztonsági ellenőrzés új generációját teszteli, egy testszkennert, amely „olvas az ember gondolataiban”.
A legtöbb biztonsági szkenner robbanóanyagokat és fémtárgyakat kutat az emberen, a Malintentnek nevezett orwelli gépezet azonban nem tárgyakat keres, hanem a nonverbális jeleket elemzi, amelyek alapján igyekszik megjósolni, hogy veszélyt jelent-e az illető a többi utasra.
A szerkezetben rengeteg szenzor és leolvasó méri a testhőmérsékletet, az arcizmok mozgását, a szívverést és a lélegzetvétel számát, amelyből pusztán szemmel vizsgálva nem lehetne következtetéseket levonni, pedig kutatások szerint ezek jelezhetik egy terrorista vagy bűnöző támadó szándékát.
A Malintent azonban nem egy poligráf teszt, az alanyokra nem kötnek drótokat, és nem is szíjazzák le őket egy alapos kivizsgálásra, ezek a szenzorok tényleges fizikai kapcsolat nélkül, észrevétlenül végzik a munkájukat, hasonlóan a röntgenhez. A Nemzetbiztonsági Hivatal már le is tesztelte a leolvasó laboratóriumot Marylandben száznegyvennégy alanyon, akik közül a legtöbben nem is tudtak a kísérletről. Miközben a gyanútlan emberek átsétáltak egy általuk bejáratnak vélt kapun, szenzorok tömege vizsgálódott esetleges rossz szándékuk után.
A szerkezethez tartozó szoftvert megtanították különféle érzelmek felismerésére, amely így meg tudja különböztetni az izgatott, stresszes személyeket a potenciális terroristáktól. Amennyiben a rendszer figyelmeztető jelzést ad, a biztonsági emberek feltartóztatják a gyanús egyént, és további vizsgálatnak vetik alá. Ugyanakkor elég kellemetlen helyzet adódhat abból, ha a gép rosszul ítéli meg az általunk kibocsátott nonverbális jeleket, és emiatt késsük le a repülőnket, az üzleti vagy éppen bírósági tárgyalásainkat. A szerkezetet – mobil voltából fakadóan – bárhol el lehet helyezni: stadionok, bírósági és közigazgatási épületek, szállodák vagy repülőterek bejáratánál is.
A tesztelés nem zajlik problémamentesen, hiszen a testszkenner – amely nem orvosi okokból kategorizálja az ember életjeleit, a vizsgált személy engedélye nélkül – felveti a személyiség jogok kérdését. A Nemzetbiztonsági Hivatal azzal védekezik, hogy a szerkezet elvileg nem őrzi meg az adatokat, hanem letörli azokat. Felmerül a kérdés, hogy ez valóban így van-e, hiszen ha ezzel a módszerrel valóban le lehet fülelni a terroristákat, vajon nem szeretné-e majd az ügyész ezt a bizonyítékot felhasználni a bíróságon?
2001. szeptember 11. óta az országok költségvetései nagyon nagy összegeket áldoznak, hogy különféle tudományos módszereket fejlesszenek ki a bűnözés, a terrorizmus visszaszorítására.
Az orvostudományban az agy feltérképezésére szolgáló MRI (mágneses magrezonancia képalkotás) segítségével a kutatók megállapították, hogy az agy melyik területe aktiválódik hazugság közben. A módszer alkalmas arra, hogy megállapítsák, a vizsgált alany rasszista-e, illetve arra is, hogy feltérképezzék, hogy milyen időpontban milyen képet rögzített az illető agya.
Az indiai BEOS (Brain Electrical Oscillations Signature) technológia pedig arra épül, hogy a gyanúsítottnak felolvassák a bűntett cselekményét, miközben csukott szemmel ül, és a gépek azt figyelik, hogy hogyan aktiválódnak az agy egyes területei. Az eredmények alapján meg tudják állapítani, hogy az illető ott volt-e a bűncselekmény elkövetésekor, vagy csak hallomásból értesült a történtekről. A fejlesztők szerint azt is meg lehet különböztetni, hogy az emberek elkövették-e, vagy csak szemtanúi voltak a bűntettnek. Ezzel a módszerrel 2008 júniusában már elítéltek egy indiai nőt, akit bűnösnek találtak exvőlegénye meggyilkolásában.
A BEOS állítólagos eredményessége jelentősen megosztja a tudósokat, ennek ellenére a módszerek iránt több katonai és védelmi szervezet is érdeklődik. A technológiát azonban nemcsak nemzetbiztonsági okokból kívánják hasznosítani, hanem munkáltatók, iskolák is akarják vele szűrni a jelentkezőket. Hiszen a munkahelyi felvételiken már amúgy is zajlanak pszichológiai tesztek, és úgy gondolják, hogy az agyszkennerek segítségével a kisgyerekek olvasásra való képességét is jobban lehetne mérni.
A londoni egyetem professzora, Geraint Rees figyelmeztetett, hogy bár ezek a módszerek viszonylag kezdetleges állapotban vannak, nem sok idő kell ahhoz, hogy a szkennertechnikák annyira fejlődjenek, hogy teljesen ki tudják értékelni az emberi agyról készített felvételeket. Sőt, rövid időn belül várható, hogy nem lesz szükség az emberi testre illeszthető olvasóra, hanem lehetővé válik, hogy távolabbról is betekinthessenek az emberek gondolataiba. Véleménye szerint már most ki kellene dolgozni az emberi agyra, gondolatokra vonatkozó személyiségi jogi törvényt, mielőtt túl késő lenne.