Mindannyiunk életében vannak krízis helyzetek: betegségek, rossz történések. Azonban vegyük észre, hogy Isten soha nem akarja a szenvedést, a betegséget. Amikor megengedi a nehézségeket, akkor ad megoldást is. Megengedte a vírust, de itt van a vírus elleni vakcina is. Mit gondoltok, maguktól jöttek rá a feltalálók? Nem! Isten segített rátalálni, azért, hogy sokkal nagyobb rossztól mentsen meg minket. Isten adott most is, ahogyan ad minden esetben fordulópont az emberiség életében, mert azt szeretné, hogy abból az állapotból sikerüljön valamilyen módon lelkileg – testileg megerősödve, életképesen kikerülnie az emberiségnek, és egyáltalán nem akarja, hogy összeroppanjunk. A szabadulás lehetőségét megadja mindig az Isten. De vajon akarunk – e szabadulni abból az élethelyzetből, vírustól? Vajon akarunk – e szabadulni a bűneinktől, akarunk – e változtatni életünkön? A mai Evangéliumban is olvashatjuk, hogy emberek mentek Jézushoz, hogy megszabaduljanak a rossz állapotukból. - - „Kafarnaumi tartózkodása idején Jézus a zsinagógából jövet betért Simon (Péter) házába. Simon anyósa éppen magas lázban szenvedett. Mindjárt szóltak is neki az érdekében. Jézus a beteg fölé hajolt, parancsolt a láznak, és a láz megszűnt. A beteg azonnal fölkelt, és szolgált nekik. Napnyugtakor mindnyájan odavitték Jézushoz a betegeket, akik különféle bajokban szenvedtek. Mindegyikre rátette kezét, és meggyógyította őket. Sokakból gonosz lelkek mentek ki, és ezt kiáltozták: „Te vagy az Isten Fia!” Jézus azonban rájuk parancsolt, és nem engedte, hogy beszéljenek; azok ugyanis tudták, hogy ő a Krisztus. Amikor megvirradt, Jézus kiment egy magányos helyre; a népsokaság pedig keresésére indult, és meg is találta. Tartóztatták, hogy ne menjen el tőlük. Jézus azonban így válaszolt: „Más városoknak is hirdetnem kell Isten országának evangéliumát, mert ez a küldetésem.” Azután folytatta tanítását Galilea zsinagógáiban.” ( Lk 4, 38 – 44 ) Tanuljunk Péter anyósától. Amikor „megszűnt a láza, szolgált nekik.” Jó ha látjuk, hogy Istennek semmi mást nem tudunk adni, egyedül csak önmagunkat, szolgálatunkat és engednünk kell, hogy megmentsen bennünket. Nincs annál szomorúbb, mint amikor valaki segítségre szorul, de nem akarja, hogy megmentsék. Engedjük, hogy Isten segítsen rajtunk! Azon lehet segíteni, aki engedi, hogy segítsenek rajta, aki eljut odáig, hogy ő önmagától nem talál kiutat. Mivel szeret minket az Isten, adni fog mindig segítséget. Hívjuk Őt! Legyen bennünk életösztön, és nyugodtan kérjünk tőle segítséget. Adjunk hálát Istennek az eddigi testi – lelki gyógyulásainkért, és mondjunk köszönetet. Szeressük, imádjuk, dicsőítsük Istent: az Atyát, a Fiút és a Szentlelket életünk minden napján.Ámen.