Legtöbb összetűzésünk másokkal akkor van nap mint nap, amikor mi mást akarunk, mint mások. Amikor az akaratok ütköznek, ebből lesznek a veszekedések, a pereskedések, a háborúk. De lehetséges - e, hogy mindnyájan azt csináljuk, amit akarunk? Szent Pál apostol a korintusiaknak írta: - „Testvéreim! - Vajon amikor mindennapi ügyekben pereskedtek, azokat teszitek meg bírónak, akik a közösségben jelentéktelenek? Azért mondom ezt, hogy szégyenkezzetek. Hát nem akad köztetek egyetlen értelmes ember sem, aki testvérei ügyében döntőbíró lenne? Ehelyett a testvér a testvérével pereskedik, méghozzá hitetlenek előtt! Már az is hiba nálatok, hogy peres ügyeitek vannak egymással. Miért nem viselitek el inkább az igazságtalanságot? Miért nem tűritek el inkább a károsodást? Ehelyett ti követtek el igazságtalanságot, és okoztok kárt, mégpedig a testvéreknek! Nem tudjátok - e, hogy a gonoszoknak nem lesz részük Isten országában?” ( 1Kor 6, 4 - 9 ) - A baj mindig akkor van, amikor mi függetlenítjük magunkat Istentől, mert akkor szolgáltatjuk ki magunkat az ismeretlen sötét erőknek, és akkor veszítjük el a józan eszünket. A józan eszét elveszítő ember rab lesz, és az idegen rabságában rúg – kapál, pusztítja magát, másokat, és ráadásul ezt a pusztítást alig vagy egyáltalán nem is tudja abbahagyni. Lehet, hogy eljut addig, amikor észreveszi életében a hibáit és szeretne szabadulni is tőlük, de ehhez egyedül kevés. Azért nem megy a szabadulás, mert már elvesztette azt az Istent, akit gyerekkorában szeretett, akiben valamikor hitt, de mára elhagyott. Ahhoz, hogy újra, és igazán szeressen másokat, és boldogan éljen, vissza kellene térnie Istenhez, és az Ő parancsai szerint kellene élni. De amíg valakit megkötöz a szeretetlenség, gyűlölet, a harag, és szinte éjjel - nappal a bosszút tervez, akkor biztos, hogy ezek a bűnök elszívják az energiáját, megrontják az örömét, és tönkreteszik a saját, és mások boldogságát is. Sajnos Istennel, családtagjainkkal vagy más emberekkel is volt, hogy megromlott a kapcsolatunk. Igaz, nem pereskedtünk, mégis darabokra estünk. Az emberek darabokra esésének a jele pedig az, hogy némaságba burkolóznak, napokig, sőt évekig nem szólnak egymáshoz, fenyegetőznek, haragszanak, és közben mindannyian tönkremennek. Mielőtt ez megtörténne velünk, törekedjünk mielőbb arra, hogy kapcsolatunk újra szeretetteljes legyen. Minden szétesett embert Isten újjá akar formálni, de ehhez nekünk is hozzá kell járulnia. Például az őszinte bocsánatkéréssel. Aki nem akar bocsánatot kérni vagy megbocsátani, aki továbbra is haragban van valakivel, vagy valaki iránt érez dühöt, az bünteti saját magát. De, a legnagyobb baj pedig az, hogy a gyűlölködő, pereskedő, szeretetlen ember, egyre távolabb kerül Istentől, és az emberektől, de a boldogságtól is. Ne haragudjunk, ne gyűlölködjünk, ne pereskedjünk senkivel! Bocsássunk meg szívből egymásnak, és akkor még értékesebb, boldogabb, felszabadultabb, emberek lehetünk! Amikor mi megbocsátunk, Isten is megbocsát nekünk.