Urunk születésének hírüladása Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe van. A mai ünnep, az Anyaszentegyház legrégibb ünnepei közé tartozik. Első felemlítését már az 5. században találjuk. A Mária ünnepek közé XIII. Leó pápa rendelte el. Mi magyarok gyönyörű nevet adtunk ennek az ünnepnek: Gyümölcsoltó Boldogasszony. Ez az elnevezés arra utal, hogy az örökkévaló Isten, Fia által belépett a mi világunkba. Szűz Mária méhében megfogant, megtapasztalhatóvá lett. Mint általában a Mária ünnepek, ez a mai ünnep is, egy belsőséges érzést vált ki bennünk. Fontos azonban, hogy ne csak belsőséges érzés legyen, hanem a tudatos, és igyekezzünk megtanulni Szűzanyánk alázatosságát. Figyeljük az Ő magatartását a mai eseménykor: az angyali üdvözletkor. Mária, mint igazi okos szűz, az angyali jelenés közben is használja az értelmét, gondolkodik, és nem fél kérdést feltenni: „Hogyan történhet meg ez, amikor én férfit nem ismerek?” Az angyal ezt válaszolta neki: „A Szentlélek száll le rád, és a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért szent lesz az, ki tőled születik: Isten Fiának fogják őt hívni. Lásd, rokonod, Erzsébet is gyermeket fogant öregségében, sőt, már a hatodik hónapban van, bár magtalannak tartják az emberek. Istennél semmi sem lehetetlen.” Erre Mária így szólt: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem szavaid szerinti” Ezután az angyal eltávozott. ( Lk 1,34 - 38 ) Semmiféle jelenést, üzenetet, hírt, nem szabad úgy venni, hogy elveszítjük a józan eszünket. Manapság elég egyes embereknek azt mondani, hogy itt és itt csoda történt, akkor máris elvesztik a gondolkodó értelmüket, és elhiszik azt. Csakhogy ez nem hit, hanem naiv hiszékenység. Igenis szabad gondolkodóba esni, szabad kérdéseket feltenni, sőt kell is. Ma is sokféle üzenetről, hírről hallunk az interneten, az újságokban, a médiában. Ezeket nem szabad, és nem is kell azonnal elfogadni. Az okos Szent Szűz „gondolkodóba esett”, és csak miután megérezte lelke mélyén, és az Angyal üzenetén keresztül a lényeget, hogy mit akar Tőle az Isten, csak azután mondott igent. Akkor már nem tétovázott, beleegyezését adta, és a testét – lelkét teljesen átadta, és az akaratát is átengedte, hogy megvalósuljon az Isten terve. Ma, amikor a Hiszekegyet mondva térdet hajtunk, vagy a Vasárnapi, ünnepi szentmiséken mélyen meghajlunk, a megtestesülést megvalló szavakra, testünknek ez a mozdulata fejezze ki akaratunk beleegyezését, Isten ránk vonatkozó terveiben. Tudtunk - e olyan alázatosak, és elfogadók lenni, mint Mária? Tanuljunk Tőle, és legyen meg bennünk is az az alázat, ahogyan Mária élte életét! Mária pontosan tudta, hogy először az Isten akaratát kell teljesítenie, és utána, valahol a sor végén jöhet az Ő emberi akarata. Legyünk hálásak a Szűzanyának, és köszönjük meg ezt az alázatosságát, az igenjét!