Ha valamikor, az apaság újra­felfedezésére ma mérhetetlenül hatalmas az igény. Ez lehet talán a lassan darabjaira hulló nyugati civilizáció lakóinak egyik utolsó mentsvára.

Apákról, apaságról filmet készíteni éppen ezért mostanában hálás dolog. Jókora ugyanis a kereslet rá, csakúgy, mint mindenből, amiből éppen hiány van. A bátorság emberei (Courageous) című alkotás ezúttal az amerikai rendőrök küzdelmeibe tekintve értelmezi újra ezt a tiszteletre méltó, évezredes hivatást.

A filmkészítő - és lelkészi szolgálatban is álló - Kendrick fivérek munkái világszerte közkedveltek, és a keresztény filmgyártás (mert van ilyen) zászlóshajójaként jutnak el sok hívő és nem vallásos családba egyaránt. Filmjeik egy-egy nagy gondolatot járnak körül, amelyekben a sztori hozzásegíti a nézőt az üzenet megértéséhez. Élő történetek, ügyesen megírt fordulatok, amelyekhez a jól megválasztott zenék hangulata is illeszkedik.

Az áttörést meghozó Óriásokkal szemben című filmben a valódi (vagyis változtatásokra képes) hitet egy iskolai focicsapat történetén keresztül láthatjuk; a Fireproof a házasság tűzpróbáit elemzi egy tűzoltóőrs mindennapjaival a háttérben; a mostani darab az apaságot, ennek hiányát, majd újramegtalálását emeli középpontba. Helyreállításfilmek ezek. Jól modellezik egyebek mellett azt, ahogy egy hajdan biblikus elvekre épült társadalom alapjai repedeznek. A fordulat nem reménytelen  - azonban ehhez a sorsok egyenkénti, radikális változása szükséges. Másképp, mondjuk állami szintről, ez soha nem ment.

A helyszín most is a kisvárosi Amerika, melyet Európából gyakran mosolyognak meg, vaskalaposnak, sőt - nem kis óvilági gőggel - együgyűnek ítélnek. A szűkebb háttérben egy újabb férfias köze­get ismerhetünk meg, a bűnüldözők munkáját. A rend őreinek harca a törvényszegés áradatával szemben már önmagában szimbólum­értékű. Mert a jó apa is ezt teszi: időnként jár­őr, máskor harcos, és bíróként is helytáll - hisz nem csak védelmeznie kell a családot, de küzdenie mindennemű romlással szemben... és közben döntéseket hoznia.

A nyugati világban (meglepő, de már mi is idetartozunk) az elhagyott anyák nevelte fiúgyermekek nagy százaléka kanyarodik a törvényszegés útjára. Ők is stabilitásra vágynak,  és példaképet keresnek, de azt többnyire bandák farkasfalkáiban találják meg. És nem csak a filmbeli kisvárosban. A főszereplő négy rendőr az apafogalom korunkbeli változatait mutatja be. Van köztük elvált, megkeseredett férfi, és kamasz gyerekkel küzdőből kettő is.  És ott a rendőrőrs újonca, a „véletlen apa", aki már a közös gyermek megszületése előtt megszökött a felelősség elől, és magára hagyta kedvesét. A főszereplők etnikumukban is nagyjából leképezik az amerikai társadalom sokszínűségét. Fehér középosztálybeli, csonka családban felnőtt fekete, spanyol ajkú bevándorló - együtt a hivatás kovácsolta testvériségben, de külön-külön a maguk családi küzdelmeiben. Aztán a rendező (Alex Kendrick) játszotta Adam hirtelen elveszíti kisebbik gyermekét, majd a fájdalmon idővel túljutva mélyen átértékeli az apai hivatás felelősségét - és lehetőségét. Ziccer ez mindenkinek, aki valaha is „magzatoknak lesz atyja".  S bár kegyetlenül fáj az elvesztett gyermek emléke (megindító jelenet, mikor az elmulasztott keringőt Adam utólag, egyedül pótolja be, képzeletben forgatva meg a lányát), elvaduló fiával új alapot épít. Sőt az egész gyülekezet előtt tesz egyfajta fogadalmat, ami olyan tömör és pátoszmentesen szép, hogy ez a jelenet magában is hasznosítható lenne akár szülői értekezleteken vagy klubokban, nevelési tanácsadókon és börtönökben nálunk is. „Én azonban, és az én házam az Úrnak szolgálunk" - fejeződik be a film a megoldást jelentő bibliai idézettel és a sárga seriffcsillag közelképével.