Ha egy szeretted öngyilkos lett„Megrepedt nádszálat nem tör el, és füstölgő mécsest nem olt ki.” (Máté 12:20)

Ha egy szerettünk meghal betegség, baleset, erőszak vagy idős kor miatt, akkor a gyászunk a lelkigondozók szerint „egyszerű”, „nem bonyolult”. De ha öngyilkosságot követ el, akkor a feldolgozási folyamat bonyolulttá válik, gyakran tele van megválaszolhatatlan kérdésekkel. Bűntudatot érzünk, sőt, akár harag is van bennünk. „Hát nem voltam ott számára? Talán többet kellett volna tennem? Megelőzhettem volna valahogy? Hogy tehette ezt velünk? Micsoda önző dolog volt tőle. Nem gondolt másra, csak magára!” Ezeknek az érzelmeknek a feldolgozásához idő kell, és Isten kegyelme. Öngyilkosok barátai és családtagjai gyakran felteszik a következő kérdéseket, és a biblikus válasz segít nekik megküzdeni a gyásszal. Az öngyilkosság gyilkosság? A Szentírás sehol nem tesz egyenlőségjelet az öngyilkosság és a gyilkosság közé. A biblikus szóhasználatban a gyilkosság olyan tett, amit egy másik ember ellen követnek el. Mi a véleménye Istennek azokról, akik öngyilkosságot követnek el? Bár azt nem mondhatjuk, hogy Isten támogatná az öngyilkosságot, az biztos, hogy nála jobban senki sem érti meg azt a kétségbeesést, ami valakit arra késztet, hogy menekülni próbáljon elviselhetetlen szenvedése elől. Atyánk nem tagadja meg együttérzését tőlünk, amikor mélyen vagyunk. „Megrepedt nádszálat nem tör el, és füstölgő mécsest nem olt ki.” Az öngyilkosok elkárhoznak vagy üdvözülhetnek?
1) Csak egyetlen „megbocsáthatatlan bűn” van (ld. Máté 12:31–32), és az nem az öngyilkosság!
2) „Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek… sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban” (Róma 8:38–39).
Még az öngyilkosság sem olthatja ki Isten szeretetét, és nem törli el az üdvösséget, amit ez a szeretet vásárolt meg nekünk!