Ma nagyon sok ember reménykedik abban, hogy megmentik őket a bálványaik. Azonban látjuk a régi történésekből, emberi életekből, és ma is, hogy hiába reménykedik valaki abban, hogy ez - vagy az megmenti majd őt, a reménységük nem vált vagy nem válik valóra. Izajás prófétának azt mondta Isten: „Ha nem hisztek szavamnak, nem maradhattok fenn.” ( Iz 7, 9 ) Sokszor csak azt hisszük, hogy hiszünk, és egyszer valami nagy próbatétel, valami nagy megrázkódtatás vagy veszedelem nyomán derül ki, hogy nem is volt igazi hit bennünk egyáltalán. Sajnos gyorsan félredobjuk a hitünket, nem tudunk hinni, és még fel is mentjük magunkat azzal, hinnénk ha látnánk. Baj, hogy fizikailag akarjuk látni a láthatatlant. Az élet értelme mögé akarunk látni. Mondjuk is, hogy, hiszem, ha látom. Ha tudnám, hogy Isten van, hinnék Benne. A nem látható Istennel való megbékélés az egyetlen dolog, ami megnyugvást ad, és ami nekünk elég lesz a megmaradáshoz. Ha hitünk sorvad, akkor az életünk is sorvad. A hit az ember feladata, a megmaradást viszont Isten biztosítja. Hinnünk kell, hogy Isten szeret, és nincs senki másban üdvösség, egyedül csak Jézus Krisztusban. Soha ne mondjuk azt, hogy én nem tudok hinni, mert ez nem igaz. A hit, akarat kérdése, és szívbeli bizodalom is. Akarjunk hinni, és bízzunk Istenben! Igaz, sokáig, nagyon sokáig tart, amíg megszilárdul az emberi szívben a hit, és amíg a világ hazugságainak hátat tud fordítani, és tudunk bízni Istenben. Még a legválságosabb pillanatokban se feledkezzünk meg Istenről, hanem higgyünk Benne! Ha Vele élünk, és hiszünk Istenben, akkor ijedelmek és riadalmak nélkül, bizodalommal élhetjük életünket a legfenyegetőbb viharok között is. Ha hiszünk Istenben, akkor nyugodalommal nézhetünk elébe minden viharnak, mert biztos, hogy meg fogunk mi állni. Ha hiszünk és reménykedünk Istenben, akkor mindenesetre győzelmesen fogunk kikerülni minden viharból. Higgyük el, hogy mindig Isten lesz a győztes, és az Ő győzelme a mi győzelmünk is. Csak Vele együtt és Őáltala maradhatunk meg.Ámen