Halottak napja van. - Különös nap ez a mai. Ilyenkor nagyon sokan kimennek a temetőbe. Sokszor fáradságot és áldozatot nem kímélve, hogy egy - egy szál virágot, gyertyát helyezzenek el a szeretteik sírjára. De nemcsak ezen a napon találkozunk az elmúlással, hanem egyre gyakrabban. Sajnos a modern technika, orvostudomány sem tudja megállítani azt, hogy ne haljunk meg. - Bár vannak emberek, akik mondják: „nincs semmi a halál után”, és érdekes, ezek is kimennek szeretteik sírjához. Miért? Mert beléjük is be van írva, az élet törvénye, ők is akarnak élni, csak nem ismerik be. Valószínű, hogy sokkal kevesebben lennének lelki betegek, ha életük örök célját észrevennék, és nem a pillanatnyi álmaik után futkosnának, hanem a mindent boldogságot megadó Istennel való találkozásra összpontosítanának. Az biztos, és érvényes mindegyikünkre, hogy előbb vagy utóbb, de megyünk mi is. Az is igaz, hogy amikor eljön az idő, mennünk kell. Ezért tegyünk meg mindent, igyekezzünk úgy élni, hogy Istennel, és Istennél éljünk tovább. Hála Istennek, vagyunk sokan, akik hitet teszünk amellett, hogy van folytatás a földi élet után is. - Az biztos, hogy döntenünk kell abban, hogy hol szeretnénk élni! - - „Az utolsó vacsorán Jézus így búcsúzott tanítványaitól: „Ne nyugtalankodjék szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek! Atyám házában sok hely van. Ha nem így lenne, mondtam volna - e: Elmegyek és helyet készítek nektek!? Ha majd elmegyek és helyet készítek nektek, ismét eljövök, és magammal viszlek titeket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok.” ( Jn 14,1 - 3 ) - - Higgyünk Jézus Krisztusnak, aki feltámadt a halálból, és nem fogunk csalódni! Tehát van folytatás, és az életünk folytatódik majd az örökkévalóságban, és egykor részünk lesz a feltámadásban is. Az életünket nekünk kell élnünk, és amilyen hittel, lélekkel élünk, azzal lépünk át az örökkévalóságba. Az elmenetelünk tény, de az is, hogy a földi életünknek lesz folytatása. Bízva és remélve higgyünk a folytatásban! - Az is biztos, hogy szeretteink elmenetelét soha nem lehet megszokni, csak várni lehet, a velük való találkozást. Ma is lehet adni nekik szeretetet. Ma is tudunk értük imádkozni, szentmisét felajánlani értük, vagy egy pár szál virág, esetleg egy szál meggyújtott gyertya mellett tudunk gondolni Rájuk. Ők is adnak nekünk mindennap valami emlékeiket. A szebb földi képét festik, mondják állandóan nekünk. Vajon lesz itt a földön szebb, és boldog élet? Itt nem biztos, hogy lesz, de Isten ennél szebb jövőt biztosít számunkra. Mi hiszünk ebben a jövőben! Tudjuk azt is, hogy boldogok azok az elhunytak, akik már az örökkévalóságban élnek, még akkor is, ha lelkük tisztulásra vár. Boldogok, mert számukra biztos már az, amiben hittek, reméltek. Emlékezzünk Rájuk, és köszönjük meg nekik mindennap, nemcsak halottak napján, hogy voltak, hogy velünk éltek, szerettek, és hagyták magukat szeretni… - - Istenünk! Add, hogy majd szeretteinkkel együtt, Nálad, és Veled folytathassuk, mi is életünket!