Hogyan tanítsuk gyermekeinket türelemre? (2)„… termést hoznak állhatatossággal.” (Lukács 8:15)

További öt hasznos ötlet:

1) Taníts tapasztalatszerzéssel. Az óvodás-kisiskolás gyermekek már megértik, hogy idő kell egy növény növekedéséhez. Ültessetek el együtt egy magot, és figyeljétek növekedését! Magyarázd el, hogy az életben minden változáshoz és fejlődéshez idő kell. Tanítsd meg nekik, mit jelent az, hogy „mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt” (Prédikátor 3:1).

2) Szemléltess! A kisgyermekeknek különösen szükségük van arra, hogy valamilyen képhez kössék a várakozást. Ha most fél öt van, és a vacsora ötkor lesz, akkor azt mutasd meg az órán, vagy használj konyhai időzítőt. Ha egy családi ünnepig még három hét van, adj nekik egy naptárt, amin bejelölhetik az idő múlását. Sokszor csak az a bajuk a várakozással, hogy nem tudják, mikor lesz vége.

3) Ne szakítsd félbe őket, és ne tolerálj semmilyen félbeszakítást! A gyerekek – a kicsik és a tizenévesek is – mindig a szavadba vágnak! A felnőttek ugyanígy. A közbeszólás általában a türelmetlenség udvariatlan és frusztráló megnyilvánulása. Hacsak nem vészhelyzetről van szó, világosan add értésükre: a gyermekeknek – és felnőtteknek – várniuk kell, míg rájuk kerül a sor a beszélgetésben. Ez több, mint jó modor, ez Isten Igéjének való engedelmesség: „Mindennek megszabott ideje van… Megvan az ideje a hallgatásnak, és megvan az ideje a beszédnek.” (Prédikátor 3:1,7).

4) Játsszatok társasjátékokat! A legtöbb társasjátékban körök vannak, ami azt jelenti, hogy minden játékosnak várnia kell, míg rá kerül a sor. Ezzel gyermekeid észrevétlenül is a türelmet gyakorolják.

5) Jutalmazd a türelmüket! Ha gyermeked megvárja, míg kistestvérét megeteted, és csak aztán töltesz neki innivalót, akkor köszönd meg, hogy ilyen szép türelmesen várt. Ha tizenéves gyermeked új telefonra gyűjt, dicsérd meg, és biztatásul esetleg add hozzá az utolsó néhány ezrest.