A hullámhegyek és hullámvölgyek után

Mózes első könyvében olvashatunk Jákob fiáról, Józsefről. Amikor fiatal fiú volt színes köntöst viselt, amit az édesapjától kapott. Isten jóindulatát élvezte. Az élete jó volt. Az élete „fent” volt. Azután féltékeny bátyjai egy verembe dobták. Az élete "lent" volt. Eladták rabszolgának és egy Putifár nevezetű embernek dolgozott. Megint „fent” volt. Putifár felesége hazugságot terjesztett róla, ezért börtönbe vetették. Ismét "lent". Jó volt a börtönben lévő emberekhez. Fáraó egész Egyiptom élére állította. Ismét "fent". József életében évekig váltakoztak a "fent" és "lent" időszakai, a jó fordulatok és a rossz fordulatok, az előléptetetés és a visszaesések. József tudta, ha Istenben marad és nem engedi, hogy a szíve megkeseredjen, akkor Isten újra győzelemre fogja vezetni. Nem kezdett el panaszkodni és nem kezdte el kérdezgetni: "Uram, miért történik ez velem?" Csak ment előre, és legjobb tudása szerint cselekedett. Egy napon fordulóponthoz érkezett, amikor is Isten azt mondta neki: "Rendben van József. Megtetted a részedet. Bebizonyítottad a hűségedet. Most Én teszem meg a részemet. Azt cselekszem veled, hogy ezentúl szilárdan fogsz állni." Sokszor az emberek József életének csak a hullámhegyeit és hullámvölgyeit veszik észre, és azt, hogy mindezek közepette végig megtartotta a helyes hozzáállását. Ez nagyon fontos, de szeretnék most egy másik dologra rávilágítani József életével kapcsolatban. Szeretném, ha észrevennénk, hogy József elérkezett életének ahhoz a pontjához, amikor fent volt, és fent is maradt. Isten megszilárdította. Isten magasra állította. Az az Isten, aki képes magasra állítani, képes ott tartani is. Nem kell abban a gondolkodásmódban élnünk, miszerint az élet az állandó hullámhegyek és hullámvölgyek változása, és a jót mindig rossz követi. Az a dolgunk, hogy megmaradjunk Istenben. Legyünk hűségesek, és mi is el fogunk jutni arra a pontra, amikor Isten nemcsak felemel, hanem ott is tart, és egy győzelmes, áldott életre fog vezetni, amit már régóta tartogat a számunkra. Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz. (Zsoltárok 1,3) Ámen!