Imádkozz érte! „Szenved-e valaki közöttetek? Imádkozzék!” (Jakab 5:13)

Megdöbbentő, hogy milyen sokáig elviselünk dolgokat, mielőtt úgy döntünk, hogy imádkozni fogunk értük. Az énekíró így fogalmaz: „Mennyi békességtől fosztjuk meg magunkat, mennyi szükségtelen fájdalmat hordozunk el, csak azért, mert nem vittünk mindent Isten elé imában.”* Panaszkodunk a barátainknak. Azon tűnődünk, miért nem tesz már Isten valamit. Gondolatainkban birkózunk a helyzettel, de elfelejtjük megragadni a lehető legegyszerűbb megoldást: az imádságot. Charles Spurgeon írta: „a vágy, hogy Istenhez imádkozzunk, egyre erősödik, ahogy minden más vigasztalás forrása kudarcot vall.” Mind vétkesek vagyunk abban, hogy az imádságot utolsó szalmaszálnak tekintjük. Tudod, mit árul el rólad, amikor ilyeneket mondasz: „semmi más nem működik, talán imádkoznom kéne érte”? Hogy valójában nem érted vagy nem hiszed az imádság erejét úgy, ahogy azt kellene. Olyan terheket hordasz, melyeket nem kellene cipelned, és az életed nehezebb, mint lennie kellene, mert nem érted meg, milyen hatalmas ereje van az imádságnak. Ha megértenéd, akkor mindenért imádkoznál – nem utolsó szalmaszálként, hanem első lépésként. A Biblia azt mondja: „Szenved-e valaki közöttetek? Imádkozzék!” Ha gondod van: imádkozz! Ha valaki megbántott: imádkozz! Ha beteg vagy: imádkozz! Ha úgy érzed, már-már feladod: imádkozz! Ha valaki, akit szeretsz, szenved: imádkozz! Ha elcsüggedtél: imádkozz! Ha nem tudod, mit tegyél: imádkozz! Jézus, aki korán reggel és késő éjszaka imádkozott, ezt mondta: „higgyétek, hogy mindazt, amiért imádkoztok, és amit kértek, megkapjátok, és meg is adatik nektek” (Márk 11:24). Tehát imádkozz azért a bizonyos dologért!

* Az idézet a magyarul Ó, mily hű barátunk, Jézus kezdetű énekből származik. A műfordítás helyett most szándékosan a szöveghű fordítást közöltük.