Elkezdődött az október. Mindennap gondolunk Szűz Máriára, imádkozzuk a Rózsafüzért és tanuljuk meg mennyei Édesanyánktól, hogyan kell békében élni, hinni, remélni, szeretni Istent, és felebarátainkat. - Jézus Krisztus tanításának központi tanítása: a szeretet. Egyéni, családi és közösségi életünknek is, ez az egyik legdöntőbb, és legfontosabb alapja. Az egymás iránti szeretet nemcsak kötelesség, hanem Jézus Krisztushoz tartozásunk bizonyítéka. Ha nincs jelen a szeretet, ha nem valósul meg közöttünk, akkor képmutatás a hitünk, és hamisak a cselekedeteink, szavaink nagy része. Szent Pál apostol nagyon jól látja, hogy hol a baj a kapcsolatainkban: - - „Testvéreim! Ha ér valamit a Krisztusban adott buzdítás, a szeretetből fakadó intelem, a lelki közösség, a bensőség és együttérzés, akkor tegyétek örömömet teljessé azáltal, hogy egyetértetek, egy szívvel szerettek, és egy lélekkel ugyanarra törekedtek. Vetélkedésből ne tegyetek semmit, sem hiú dicsőségvágyból! Egyik a másikat tekintse inkább alázatosan önmagánál kiválóbbnak! Ne keresse senki csak a maga javát, hanem a másét is! Ugyanazt a lelkületet ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban volt.” ( Fil 2,1 - 5 ) - - Vegyük észre, hogy a szeretet, kell, hogy több legyen egy belátásnál, több az emberi bölcsességből vagy békesség utáni vágyból fakadó magatartásnál. A szeretet, Istentől származó megbízatás, és küldetés is. - Megromlott természetünkben, az igazi szeretet emlékezetet leginkább az Istenhez való hasonlatosságunkra. A szeretet utáni vágy bizonyítja a legerősebben kapcsolatunkat az Istennel, és egymással. Mindig fáj a szeretetlenség, - hiánya, keserűsége annyira el is tölthet, hogy életunttá válhat az ember. Mindig is, de most főleg a következő napoknak, évnek, és éveknek is nagy kérdése lesz, hogy: - Készek leszünk - e Isten, és egymás előtt megnyitni a szívünket. - Kérdés: Tanulunk - e a történésekből, a háborúból, a családi tragédiákból, az egymást követő bajokból, amelyek mind a szeretetlenség miatt következtek be. Ha az ezekből való tanulás mélyre fog hatni, akkor az áthangolja, átírja magatartásunkat, gondolatainkat, és más látásra nyitja meg szemünket, szívünket, és más életcélt mutat számunkra. A szeretet mozdít ki csökönyös, szeretetlen, önző, hajthatatlan magatartásunkból. Sok családban a bajok, a békétlenség forrása az, hogy vannak le nem zárt történetek, sérelmek, és mindenki a maga módján ragaszkodik az igazához. Mi történne akkor, ha Isten úgy viszonyulna hozzánk, mint mi Őhozzá? Belegondolni is rossz! De Isten szeretete nagyobb a bosszúnál, ezért kész megbocsátani nekünk. Azért teszi, mert ki akar mozdítani megrögzött gondolatainkból, rossz cselekedeteinkből, és el akar vezetni, a még csak vágyott szeretet kiteljesedés fele! Tudom, sok neheztelés, harag, indulat, csalódás, negatív tapasztalat, közömbösség, meg nem bocsátás van közöttünk. Ezeket a válaszfalakat, csak a szeretettel tudjuk lebontani. Az a család, az a közösség, ahol a tagok igazán szeretik, tisztelik egymást, az építi a jövőt, és a boldogságát. - A szeretetre egyetlen okunk van: az Isten szeretete, amely Felülről való, és vissza is vezet Hozzá. - Erősek csak együtt lehetünk. - Legyen legfőbb erényünk, kincsünk, gazdagságunk a szeretet!