ISTEN A MI OLTMUNK

TUDVÁN, HOGY NEM VESZENDŐ DOLGOKON, EZÜSTÖN VAGY ARANYON VÁLTATTATOK MEG ATYÁITOKTÓL ÖRÖKÖLT HIÁBAVALÓ ÉLETETEKBŐL, HANEM DRAGA VÉREN...KRISZTUSNAK A VÉRÉN. ( 1 Péter 1, 18-19)

Krisztus érünk végzett munkája nem utólagos elgondolás volt Isten részéről. A világ megalapítása előtt el volt rendelve, hogy a Megváltó meghaljon értünk. Azokban az idők végén, vagyis a törvény korszakának végén megjelent az égből, hogy megszabadítson bennünket a korábbi életmódunkból. Péter ebben a levelében kiemeli, annak fontosságát, hogy határozottan szakadjunk el a világi rendszertől, amelytől a Krisztus halála szabadított meg bennünket. A világban vagyunk, de nem belőle. Ne szigeteljük el magunkat a meg nem tért emberektől, hanem inkább vigyük hozzájuk az evangéliumot. Mivel attól lehetett tartani, hogy a gyülekezetek tagjai az igazságtalan szenvedések következtében helytelen cselekedetekre ragadtatják magukat, az apostol mindent megtett, hogy megnyugtassa és élő reménységgel megtöltse (1:3–7), a világi felsőség iránt hitbeli engedelmességre (2:13) és arra bírja őket, hogy félretéve minden gyűlöletet és bosszúvágyat, a gonoszért is jóval fizessenek azoknak, akik sorsukat sokféleképpen megnehezítették (2:23; 3:9). Krisztust állította eléjük követendő példaképként, hogy ne a környezetük ellenséges magatartása, hanem Krisztus példája szabja meg a magatartásukat (2:21–23; 3:18–22; 4:1). Hangsúlyozta az apostol, hogy az ártatlanul szenvedést isteni kiváltságnak, a Krisztus szenvedéseiben való részesedésnek kell tekinteni (4:13). A nagy üldözések küszöbén különösen fontos volt megtanítani a keresztyéneket arra, hogy a világban Isten által kijelölt útjukon, Krisztus példája szerint, a szenvedések között is élő reménységgel járjanak. Mutassuk meg életünkkel, hogy Isten gyermekei vagyunk. Megtérésük előtt a hívők nem különbözteka többiektől. Beszédük és járásuk ugyanolyan üres és közönséges volt, mint a körülöttük élő embereké. Megtérésük előző napjaikat így írja le...A TI ATYÁITOKTÓL VALÓ ÉLETETEK. De hatalmas áron váltottak ebből a haszontalan létből. Kiszabadultak a világiasság rabszolgaságából a végtelen értékű vételár kifizetésével. Nem aranyon és nem ezüstön, hanem KRISZTUS DRÁGA VÉRÉÉRT, mint hibátlan és szeplőtlen bárányért. Krisztus hibátlan és szeplőtlen bárány, vagyis abszolút tökéletes külső és belsőképpen egyaránt. Ha egy hívő abba a kísértésbe esik, hogy visszatér a világ gyönyöreihez és időtöltéseihez, hogy világi módszereket és mintákat fogadjon el, hogy a világhoz hasonlóvá váljon, annak hamis útjain, emlékezzen rá, hogy Krisztus a vérét ontotta azért, hogy az ilyen életből kiszabadítsa. Kifejezett hűtlenség a Megváltó iránt. Gondolkozz el az áldozat nagyságáról a bűn nagyságához képest! Az után határozd el, hogy nem lesz semmi közöd ahhoz, ami Isten Fiának az életébe került. Abban a pillanatban, mikor hasonlóvá válunk, a világhoz bizonyságtételük meggyengül. Nem buzdítja megtérésre a világias gondolkodású embereket, ha nem látják a különbséget: a jó irányú változást az életünkben. Erre segítsen minket a mi Urunk.