Munkát is Ő ad, ami szintén ajándék, különösen ilyen ínséges időkben, mint amiket most élünk.Az Ő ajándéka, ha adott ép elmét, és ha nem hiábavaló a mi munkánk. Ha Isten az Ő kegyelmét visszavonja, mindjárt meglátjuk: lehet teljesen hiábavalóan is küszködni, eredménytelenül fáradozni a mi két kezünkkel meg nagy eszünkkel, és átélhetjük, mit jelent tehetetlenül, kiszolgáltatottan várni arra, hogy valaki könyörüljön rajtunk.Vegyük komolyan azt, amit az egyik zsoltárban így mond Isten: "Csendesedjetek el és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten." Az Úré a föld, és minden, ami ezen van. Az Úr tulajdonai vagyunk mi is, és mindenünk, amink van, tőle kapott ajándékHogyan rontott bele az ember Isten gondviselő munkájába.Mert joggal kérdezhetjük, hogy ha Ő ilyen gondviselő szeretettel viseltetik irántunk, akkor miért nem ad mindenkinek kenyeret, miért van éhezés a földön? Miért van a mi közvetlen környezetünkben is sokféle gond, nyomorúság, ínség? Miért van az, hogy az emberiség 1/6-a, több, mint egymilliárd ember éhesen fekszik le minden nap.Mióta van ez? Azóta, hogy mióta az ember fellázadt Isten ellen, és azt mondta: az Isten se szóljon bele. Amióta Isten nélkül akarunk boldogulni. Azóta kezdtük el a rablógazdálkodást, aminek elképesztő és most már visszafordíthatatlan, végzetes következményei vannak. Azóta lett a természetünk gyógyíthatatlanul mohó, önző, kapzsi, fukar.                      Hogy egyik visszaél a maga erejével, és a gyerekszobától a világháborúkig látjuk ennek sokféle változatát.Sajnos nagyon igaz, ami miatt Jakab apostol mond, hogy a gazdagok felhalmoznak sok mindent, aztán tönkremegy: ruháitokat megrágja a moly, a rozsda megemészti, amit gyűjtötök, miközben a földjeiteket learató munkások bére, amit visszatartottatok, égre kiált, és az aratók panasza eljut a seregek Urának a fülébe (Jak 5,1-6).Nem Isten rendezte mindezt így. Ez az Istentől elszakadt, magát függetlenített embernek a bűne. Isten változatlanul, ennek ellenére felhozza az Ő napját jókra és gonoszokra, esőt ad igazaknak és hamisaknak, és az Ő gondviselő szeretetét nem vonta meg. Sőt, olyanokká tud formálni ilyen mohónak, kapzsinak született embereket (amilyennek mindannyian is születtünk), hogy felszabadulnak arra, hogy sok mindent továbbadjanak másoknak abból, amit ők is Istentől kapnak. Hogy eljussanak arra a nagy felismerésre, ami itt Dávid imádságából kiderül.Dávid templomot akart építeni Jeruzsálemben Istennek, Isten azonban azt mondta: ez nem a te feladatod lesz, majd a fiad... És akkor Dávid elkezdte az anyagbeszerzést, hogy legyen könnyebb majd Salamonnak. Felszólította a népet, hogy erre a célra adakozzanak. És maga is elképedt, hogy milyen nagy adomány gyűlt össze. Így olvastuk : ez az egész halom kincs, ami itt van, a tiéd, Uram. És mivel indokolja azt, hogy ilyen készséges volt a nép? "Uram, a tiéd minden, és amit a te kezedből vettünk, abból adtunk most neked."Isten olykor többet ad, mint amire szükségünk van, hogy azt továbbadjuk másoknak.Elhoztam egy aranymondást a szívemben, amit jó negyven évvel ezelőtt hallottam egy falusi gyülekezetben. Egy idős néni éppen egy üres kosárral fordult ki egy népes család udvaráról. Megkérdezték: már megint vitt nekik valamit? Hogyan győzi ezt? Mire ő csak futtában ennyit mondott: tudom én azt, hogy az Úr nem mindent nekem szánt, csak nálam tette le.Ezt ilyen formában akkor hallottam először. És mélyen a szívembe véstem: tudom-e azt mindig, hogy abból, amit Isten rám bízott, mi az, amit nekem szánt, és annak örüljek, élvezzem, legyek hálás érte, - és mi az, amit csak nálam tett le, S mint a mindenható Isten kézbesítője, továbbadhatom másoknak Isten gondviselésének a jegyében. Nem én gyakorlok kegyet és teszek szívességet valakinek, csak végzem a kötelességemet. Amit nálam tett le azért, hogy vigyem tovább, azt továbbvittem, és ezért legyen egyedül Övé a dicsőség! Ez sajátos bibliai szemlélet. Ez egy sajátos lelkület, a Szentlélektől belénk teremtett, ami eredeti lelkületünktől idegen, új lelkület. Ez a jézusi lelkület. Aki Jézus Krisztust igazán engedi uralkodni az életében, annak ez egészen természetes lesz, az kitüntetésnek tartja, hogy az Isten gondviselő szeretetének az eszköze lehet.Kik képesek erre? Mindenekelőtt azok, akik tudják, amit Dávid: Uram, minden a tiéd. Amit rám bíztál átmenetileg, az is a tiéd, s neked kell elszámolnom vele. Én felelősen akarok élni azzal is, amit nekem szántál, azzal is, amit csak reám bíztál, és azt továbbadhatom. Az előbbiekért hálás vagyok, örülök nekik, akár naponta megköszönöm, nem unok meg hálát adni neked, mert tőled kaptam, az utóbbiakra meg úgy figyelek, hogy mikor, kinek szabad ezt továbbvinni, s közben magasztallak téged, látva a te munkádat, hogy még ilyen alkalmatlan eszközökön keresztül is tudsz segíteni másoknak.Aztán az alkalmas, aki tudja, hogy mi az elég. Aki Pállal együtt el tudja mondani: "Nagy nyereség az Isten-félelem megelégedéssel. (1Tim 6,6). Vannak emberek, akiknek a sok is mindig kevés. Vannak, akiknek a kevés is elég, sőt azt is meg tudják osztani másokkal. Ilyen egyszerű természetességg.Ehhez azonban már ez az új szemlélet kell.Ámen