ISTEN AZ ÍGÉRETÉT BETELJESÍTI

ÍGY LESZNEK AZ UTOLSÓKBÓL ELSŐK ÉS AZ ELSŐKBŐL UTOLSÓK. (Mát 16,20)

„SOKAN, akik elsők — mondta az imént Jézus — utolsók lesznek, és az utolsók elsők.” Ennek szemléltetésére most elmond egy történetet. Hasonló egy emberhez, egy gazdához, aki kora reggel kiment, hogy napszámosokat fogadjon a szőlőjébe. Jézus így folytatja: Miután megállapodott [a gazda] a munkásokkal napi egy dénárban, elküldte őket a szőlőjébe. Harmadik óra tájban is kiment s látott másokat is ott állni munka nélkül a piactéren és azt mondta nekik: "Menjetek ti is a szőlőbe, és ami igazságos, megadom nektek.’ Azok elmentek tehát. A hatodik óra körül újra kiment, és ugyanúgy tett a kilencedik óra körül is. Végül a tizenegyedik óra tájban is kiment és másokat is talált, akik ott álltak és ezt mondta nekik: Miért álltok itt egész nap FOGLALKOZÁS nélkül?’ Azok azt mondták neki: ’Mert senki sem fogadott fel minket.’ Azt mondta nekik: ’Ti is menjetek ki a szőlőbe. ” Feltűnő, hogy a gazdának, aki tulajdonképpen Krisztus, munkásokra, tehát emberekre van szüksége, hogy szőlőjében dolgozzanak. Az a kérdés, hogy a munkások miért állnak egész nap „TÉTLENÜL”, a gazda részéről többé-kevésbé szemrehányás. A „piacon tétlenül állás” veszélyt rejt magában: a munkásokat rossz gazda is megfogadhatja. Gondoljunk az ördögre, aki állandóan azon van, hogy az embereket hatalmába kerítse. Nem azt fizeti nekik, ami „igazságos”, hanem felcsillant előttük egy csábítóan magas fizetést. A dénár elég volt egy napi létfenntartásra. Gondoljunk a kérésre: „A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma”. Isten senkinek sem tartozik semmivel. Kegyelme ajándék. Kegyelméből fogad szolgálatába és gondoskodik rólunk. Sokan nevezik magukat keresztyéneknek, de kevesen részesülnek igazán Isten kegyelmében Krisztus által. Azok a munkások, akik egész nap a tűző napon dolgoztak, azt gondolták, hogy nagyobb bérre van joguk. Nem értették meg, hogy csak a gazda jósága – kegyelme – miatt kaptak a többiek is egy dénárt. Így van ez a lelki életben is: nem azért, mert megérdemeljük, hanem: „kegyelemből van… a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék” (Ef 2,8–9).A példázat szinte kézzel foghatóan mutatja be, hogy Jézus általában hogyan viszonyul az emberekhez. Egyforma jóságot tanúsít a zsidók és a pogányok, az igazak és a bűnösök iránt, bármilyen korban élnek és bárhonnan származnak. Nagylelkű mindenkihez, különösen a közönséges emberekhez, a vámosokhoz, a bűnösökhöz és a legjobban rászorulókhoz. Távol áll tőle a részrehajlás vagy az igazságtalanság, cselekvésmódja nagylelkűségről és megértésről árulkodik. Bizonyára jó gazda, ha az utolsó órában is napszámosokat hív, és ezeket nem teljesítményük, hanem szükségleteik alapján jutalmazza. Ismételt megjelenéseiben nem saját érdekeit keresi, hanem szokatlan módon a napszámosok ügyét tartja szem előtt. Nem szeszélyesen szórja pénzét egyiknek többet, a másiknak kevesebbet nyújtván, hanem mindenkinek megadja a legfontosabb javakat, és szükségleteik alapján osztja ezeket. Senkivel szemben sem igazságtalan, hanem jósága ösztönzi, hogy annak is megadja az élethez szükséges javakat, aki nem a sors kegyeltje. Ma minket is küld az Úr az Ő munkájában. Gondoskodni akar rólad bármiben is vagy, mert igazán Ő tudja mire van szükséged! A kérdés az: a piactéren álldogálok vagy küldhető munkása vagyok?