Sokakat foglalkoztat az a kérdés, és nemcsak idősebbeket, hogy mi történik velünk, amikor meghalunk, hova kerülünk? Jézus és a Biblia is, világos válaszokat ad kérdéseinkre. Nemcsak ez a világ van, amit látunk, hanem van egy olyan világ is, amit nem láthatunk. Van egy láthatatlan dimenzió is. János apostol Patmosz szigetén belelát a mennyei világba. Írja: „akkorra sereget láttam, hogy meg sem lehetett számlálni.” János apostol, az üdvözültek nagy seregéről beszél, „minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből akik már ott állnak Isten trónja előtt.” ( Jel 7, 9 ) Mindenszentek napja valójában ünnepe azoknak, akiknek célt ért az élete és a mennyországba jutottak. Ők a szentek és boldogok. De ünnep nekünk is, mert egy velük való különös kapcsolat kerül ma előtérbe. Lelki szemeink előtt ott látjuk előre ment családtagjainkat, de azok sokaságát is, akik itt a templomunk padjaiban ültek, e templom falai között imádkoztak, és most ott vannak a szentek közösségében. Mivel Ők, annyira szerették az életet, hogy azt nem csupán néhány röpke évtizedre akarták élni, hanem egy egész örök életre, és ezt Isten által meg is kapták. Mindenszentek ünnepén, ezért örülünk Velük. Az Ő példájuk tanítson bennünket is, akik még a földi élet zarándok útján járunk, hogy mi is akarjunk méltó utódok lenni, és akarjuk választani az örök életet, és akkor nekünk is megadatik majd az örök életet. Biztassanak bennünket is az Úr Jézus szavai: „Válaszd az életet, és neked adom az örök élet koronáját. A céljaink, vágyaink nem köthetnek bennünket kizárólag ehhez a világhoz, a földi élethez. Fontos ugyan a létért való küzdelem, a család, a földi közösség. Ápolnunk kell a vérségi, és a felebaráti kötelékeket. Ki kell mutatnunk a szeretetünket. Azonban mindezt ne tegyük Isten nélkül, mert akkor az örök otthonunkat, a mennyországot, és a szentek közösségét veszítjük el. Ha be lehet kerülni a mennyországba, akkor lehet kívül is maradni. - Sok ember élete bizonyítja, hogy lehetséges Istennek tetsző módon élni, és el is lehet jutni a Mennyországba. Legyen a mi célunk is az üdvösségre való eljutás! Soha ne feledjük el, hogy Isten haza hív, és vár mindannyiunkat. A hívást örömmel kell meghallanunk és elfogadnunk. Higgyünk abban, hogy „Isten letöröl majd szemünkről minden könnyet”. ( Jel 21, 4 ) - Kérjük az Isten kegyelmét, és a dicsőség koronáját azok számára, akik már elköltöztek közülünk.Legyünk hűségesek mindhalálig, és akkor biztos megkapjuk mi is a „TELJESSÉGET”! LEGYEN ÁLDOTT AZ ISTEN: AZ ATYA, A FIÚ, ÉS A SZENTLÉLEK MOST ÉS MINDÖRÖKKÉ!