Szűz Mária és Szent József hozza nekünk a mennyei Atya végtelen Szeretetét. Sok ember gondolja azt az élete során, hogy Isten megrövidíti őt. – Előfordult már, hogy mi is azt gondoltuk vagy ma is az gondoljuk Istenről: - elvett tőlünk ezt is, azt is. - Igen, van, hogy átéljük a magunkra maradottságot, ami kiváltja belőlük a félelmet, és ezt a gondolkodást is. Ettől szenved az emberiség. A sok szeretetlenül felnőtt, félelemmel teli ember, nehezen találja a helyét, a célját, az életének értelmét. - Mi sokszor érezzük az élet kibírhatatlan, elviselhetetlen, szeretetlen, és a világunk, szeretet nélküli világ. Nem ilyennek kellene lenni, mert mi mindannyian, szeretethordozók vagyunk. Ne felejtsük el, hogy Isten mindig csak szeretetet ad, előbb szeretett minket, mint mi Őt. Neki előbb volt arra akarata, hogy szeressen és megmentsen minket. - Mi tehát azért szeretünk, mert Isten előbb szeretett minket. Az Isten szeretete megelőzte, a mi szeretetünket, de a létezésünket is. Ez a lényeg. A mi szeretetünk nem tőlünk jön, nem azért mert megtanultuk, hogyan kell szeretni. A mi szeretetünk nem önmagáért való, nem csak úgy jön, hanem az ember kapja Istentől. – Ha Isten így viszonyul hozzánk, akkor nekünk is szeretettel kell viszonyulnunk egymáshoz. Nem azért mert olyan tökéletesek vagyunk. Hanem, mert kaptunk valamit, ami a világban nincs, és nem található, a valódi, tiszta szeretetet. Ez a szeretet, pedig mértéktelen. Isten nem azért szeret, hogy kapjon valamit tőlünk vagy, mert ezt várjuk Tőle, hanem arra akar megtanítani minket, hogy úgy tudjuk mi is egymást szeretni, ahogyan Ő szeret minket. - Bármilyen kapcsolatról is beszélünk, csak akkor lehet működőképes, ha abban az őszinteség és bizalom dominál, ez szeretet nélkül nem megy. Az Istennel való kapcsolatunk a bizalomban, a teljes ráhagyatkozásban tud csak igazán kiteljesedni, ennek pedig a szeretet lesz a mozgatórugója. Nem csak Isten felé, hanem a körülöttünk élő emberek felé is. - Kötelességünk továbbadni a szeretetet! Mindenkit szeretni kell, - erről ismerik meg, hogy kinek a tanítványai vagyunk. Felelősség, sőt már - már tehernek is érezhetnénk, de ha kaptuk a szeretet, akkor azt, tovább is kell adnunk. Tudjuk mindannyian, hogy a szeretet adásában vagyunk a leggyengébbek. Akármilyen erkölcsös életet éljünk is, emberi tulajdonságainkat nem tudjuk levetkőzni. Az irigység, az önzés, a fösvénység, a harag, az önimádat, mind - mind újra és újra felbukkanó tulajdonságaink. – Bőven akadnak olyan dolgok, cselekedetek, amelyek próbálják elfeledtetni velünk a hibáinkat, a bűneinket, sőt, lassan már Karácsony lényegét is. - Ezért kérjük Istent a Zsoltár szavaival: - „Téríts meg minket Istenünk, ragyogtasd ránk arcodat, és szabadok leszünk.” (Zsolt 79,2 ) - - Igen, kell, hogy felébredjünk, megtérjünk, és nagyobb szeretettel, hittel, reménnyel tekintsünk Istenre, Szeretteinkre, minden Felebarátunkra, és a Világra. - Szűz Mária és Szent József által megkaptuk a mennyei Atya végtelen szeretetét. Adja Isten, hogy mi is tudjunk nagylelkűek lenni mindennap, és ne a békétlenségben, háborúskodásban, és gyűlölködésben, szeretetlenségben éljünk, hanem adjuk tovább, az Isten által megkapott Szeretetet.