Isten nevei 2. rész
Adonáj (az Úr) (Józsúé 3, 11-13; Mikeás 4,13)

Józsúé 3, 11-13: "Íme az egész föld Urának frigyládája előttetek megy át a Jordánon! Most azért válasszatok magatoknak tizenkét férfiút Izrael nemzetségeiből, egy-egy férfiút egy-egy nemzetségből. És mihelyt megnyugszanak majd a Jordán vizében a papok talpai, akik az Úrnak, az egész föld Urának ládáját hordozzák: a Jordán vize ketté szakad, és a felülről aláfolyó víz megáll egy rakásban." Mikeás 4,13: "Kelj fel és csépelj, Sionnak leánya! Mert vassá teszem a te szarvaidat, körmeidet pedig acéllá teszem, és széttiporsz sok népeket, és rablott kincseiket az Úrnak áldozom, javaikat pedig az egész föld Urának."
Az Adonáj héberül Adonai, jelentése "az Úr". Ezt a szót akkor használják, amikor Izrael Istenéről, Jehováról beszélnek vagy írnak, illetve amikor utalnak rá. Isten félelmetes nevét olyan tisztelet övezte a zsidók körében, hogy nem ejtették ki, hanem a JHVH rövidítéssel, az úgynevezett Tetragrammatonnal helyettesítették. A JHVH (vagy YHWH יהוה) az úgynevezett tetragrammaton, a négybetűs héber Istennév, Izrael Istenének az Ószövetségben található neve. Tradicionális kiejtése Adonáj (Úr, Uram). A kereszténységen belül többféle kiejtése és fordítása ismeretes, így az Úr, a Jehova és a Jahve alakok terjedtek el. A Jahve szó gyöke a lenni, válni valamivé, megtörténni ige. A Jahve szó alakilag ige, de a fordítása rendkívül körülményes, ezért általában ezt körülírásokkal oldják meg, ami miatt torzulhat a szó jelentése. A Jehova szó és kiejtés egy nyelvészeti különlegesség, mely egy helytelen értelmezés eredményeként jött létre a 16. század elején, mert a kor keresztény-héber nyelvészei még nem voltak teljes mértékben tisztában a héber olvasatok rendszerével. A zsidóságban a יהוה jhvh-t tiszteleti okokból és a Hetedik Parancsolat értelmében nem ejtették, azt csak az engesztelés napja alkalmával mondhatta ki a főpap a Szentek Szentjében. Helyette az אָדוֹן ádón úr szóból képzett Adonáj (Úr, Uram, Urunk) szót ejtették. Ám történt, hogy egy kevert írású יְהֹוָה yəhōwāh alak jött létre, aminek téves egybeolvasása eredményezi a Jehova szót. A zsidóságban az istennév szentsége már korábban áttevődött az Adonáj-ra. A kereszténység is az Adonájt vette át. A görög Septuaginta fordításában helyén a küriosz (görögül Úr) szót találjuk, és a latin Vulgátában az ugyancsak Úr jelentésű Dominus-t. A Jehova ejtéssel további probléma, hogy a szó így héberül megfejthetetlen,