Isten nevei 12. rész
Örökkévaló Isten: 1Mózes 21,33; Ézsaiás 40,28

1Mózes 21,33: "Ábrahám pedig tamariszkusz fákat ültet Beérsebában, és segítségül hívja ott az örökkévaló Úr Istennek nevét,"
Ézsaiás 40,28: "Hát nem tudod, vagy nem hallottad, hogy örökkévaló Isten az Úr?"
Az 'ólám kifejezés elsősorban »távoli, régmúlt időt« jelent és nem annyira »örökkévalóságot«. Még azokon a helyeken is, ahol »örök« vagy »örökkévaló« értelemben szerepel, ott is óvakodnunk kell mindenféle filozófiai vagy akár teológiai tartalomtól. A jelenből nézve »távoli« idő fogalma rendkívül relatív. Ámós pl. Dávid korát »hajdan« volt időnek mondja (jömé 'ólám »hajdan volt napok« Ámos 9,11). Ha az Ószövetség írói a »tartósság«, »állandóság« fogalmát akarják kifejezni, akkor a mé'ólám lö'ólám összetételt használják. Csak a fogság korától lesz az 'ólám jelentése: »végtelen idő«, »örökkévalóság«. Az 1Mózes 21,33 szerint Ábrahám Beérsebában segítségül hívta az »örökkévaló« Isten nevét (él 'ólám). Ézsaiás 40,28: "Hát nem tudod, vagy nem hallottad, hogy örökkévaló Isten az Úr?" Amiként Isten az egész földkerekség teremtője, azonképpen az idői örökkévalóság Isteneként Ura a népeknek is. Az »örökkévaló Isten« kifejezés azonban nem valami absztrakt idő- vagy örökkévalóság-fogalom, hanem Istennek az időtől való abszolút szabadságát akarja kifejezni. Az örökkévalóság gondolata számunkra nehezen érthető. Véges teremtmények vagyunk (legalábbis ebben az életben). Tudjuk, hogy meg fogunk halni. Igazság szerint minden, amivel kapcsolatba kerülünk, átmeneti; ma még itt van, de egy nap eltűnik. Ebben a világban majdnem mindennek van kezdete és vége. Ezzel ellentétben nem könnyű megértenünk azt a gondolatot, hogy Istennek nem volt kezdete és nem lesz vége; ezt nem könnyű felfogni a véges fogalmakban való gondolkodáshoz olyannyira hozzászokott elménkkel. Mivel Isten örökkévaló, és minden más teremtett dolog előtt létezett, önmagában létező lénynek kell lennie. A teremtmények ezzel szemben nem azok. Amíg létezésünk fenntartásához nekünk levegő, víz és étel kell (1Mózes 1,29: "És mondja Isten: Íme nektek adom minden maghozó füvet az egész föld felszínén, és minden fát, amelyen maghozó gyümölcs van; az legyen nektek eledelül."), addig Istennek semmire nincs szüksége. Istenen kívül nem volt semmi az örökkévalóságon át, mielőtt elkezdte a teremtést. Ebből következik, hogy önmaga által létezett, nem függve semmitől. Ő magában az élet. Tehát csak Ő, Aki önmagában az élet, az örökkévaló, önmagában létező Lény képes visszaadni az életet azoknak, akik megbánják a bűneiket. Most és mindörökké Istentől, a nagy Életadótól jön a teremtett élet (János 1,4: "Őbenne van az élet, és az élet az emberek világossága"; 1János 5, 11-12: "Szeretteim, ha így szeretett minket az Isten, nekünk is szeretnünk kell egymást. Az Istent soha senki nem látta: Ha szeretjük egymást, az Isten bennünk marad, és az Ő szeretete teljessé lett bennünk"). Mindenben Tőle függünk. Ámen!