Isten nevei 9. rész
Magasságos Isten (1Mózes 14,18; Zsoltárok 57,3)

1Mózes 14, 18-20: "Melkhisédek pedig Sálem királya, kenyeret és bort hoz; ő pedig a Magasságos Istennek papja volt. És megáldja őt, és mondja: Áldott legyen Ábrám a Magasságos Istentől, ég és föld teremtőjétől. Áldott a Magasságos Isten, Aki kezedbe adta ellenségeidet. És tizedet ad Neki mindenből." Zsoltárok 57,3: "A magasságos Istenhez kiáltok; Istenhez, Aki jót végez felőlem."
Magasságos Isten: 
Először a Melkisédekkel kapcsolatos eseményben említi a Szentírás (Károli). Ő az első pap. Először fordul elő együtt a kenyér és a bor, amikor ő hozza ezeket, és itt találkozunk először a "Magasságos Isten", vagyis "El Elyon" címmel. Ez a cím nem gyakori, de ahol szerepel, segít megérteni nekünk a jelentőségét. Mózes csak három alkalommal használja írásaiban. Itt, a jelenlegi igehelyünkön, aztán Bálám próféciájában, amelyet Moáb királyának adott, valamint Mózes énekében Istennek a nemzetek feletti uralmával kapcsolatosan. A szövegkörnyezet minden egyes alkalommal nemzeteket és főleg királyokat említ. Valójában az 1Mózes 14 tartalmazza a Szentírásban az első említést is királyokról. Ebben a szakaszban tíz szerepel belőlük. Egyébként a címet sokszor alkalmazzák a zsoltárokban, gyakran éppen Dávid, a legnagyobb izraeli király. Ézsaiás egyszer használja, hogy leírja Lucifer lázadó szavait, aki a "nemzetek minden királya" fölé kívánt emelkedni, Jeremiás pedig kétszer használja, amikor Izraelt a legnagyobb pogány király, Nebukadneccar fogságba vitette. Talán a legtanulságosabb Dániel, aki ezt az embert "királyok királyának" nevezi, és a címet tizenháromszor alkalmazza. Amit ebből a címből világosan megtanulunk, az az, hogy tekintet nélkül emberek vagy angyalok rangjára, ők mind alá vannak vetve annak, aki messze felettük áll. Legyen az Ábrahám, Dávid, Lucifer, Nebukadneccar, Belsazár vagy Dániel próféciájának Antikrisztusa, mindnyájuknak meg kell tanulniuk, hogy van egy hatalom, amely messze felettük áll, és "hatalma van a Magasságosnak az ember királyságán", Dániel 4,14. Milyen áldás volt Ábrahám számára megérteni, hogy ennek a Magasságosnak gondja van az emberekre! Papja, Melkisédek, Sálem királya valójában pogány - és nemcsak pogány, hanem lakóhelyéből ítélve a megátkozott Kánaán leszármazottja. Ennek dacára "nagyobbnak" van tartva Ábrahámnál, mert király és "a Magasságos Isten papja". Mint "papok királysága", mi is közösségben vagyunk a Magasságossal. A Patmoszon lévő Jánoshoz hasonlóan, nemzetének romlása közepette, és a hét gyülekezet között, akik lehettek gyengék vagy vétkesek, elbátortalanodhatunk személyes, nemzeti, vagy akár gyülekezeti helyzetünkben. Ne feledjük el, hogy, "egy trónus állt a mennyben, és a trónuson ült Valaki", Jelenések 4,2. Hamarosan hallhatjuk Tőle, hogy "jöjj fel ide". Ámen!