Sok embernek a gondolkodása csupán a vagyon megszerzése, megléte vagy nem léte köré csoportosul. Nyilván szükségünk van anyagi dolgokra és pénzre is. De azt nem szabad engednünk, hogy a pénz irányítson, és az legyen a mindenünk. Tudjuk mindannyian, hogy egyszer több van, máskor kevesebb. Azt is látjuk, hogy egy pillanat alatt összedőlhet minden, és a részvények zuhanhatnak lefelé, és bizony, ezért – vagy azért, a banki vagyonunk elúszhat egy pillanat alatt. Gondolkodjunk okosan, és ne legyünk önzők azzal amit adott az Isten. Vigyázzunk, mert a vagyonunk nem fogja meghosszabbítani az életünket, de az, ha tudunk adni nagylelkűen belőle, akkor boldogabbá, könnyebbé teheti az életünket. - - „Abban az időben amikor Jézus tanított, valaki megszólalt a sokaságból: „Mester, szólj testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget!” Ő így válaszolt neki: „Ember, ki hatalmazott fel engem, hogy bírátok legyek, és elosszam örökségteket?” Majd a tömeghez fordult: „Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete.” Példabeszédet is mondott nekik: „Egy gazdag embernek a földje bőséges termést hozott. Így okoskodott magában: „Mit tegyek? Nincs hová gyűjtenem a termésemet. Tudom már, mit teszek: lebontom csűreimet és nagyobbakat építek, oda gyűjtöm majd a termést és minden vagyonomat. Aztán majd elégedetten mondom magamnak: Ember, van elég vagyonod, eltart sok évig. Pihenj, egyél, igyál, és élvezd az életet!” Ám az Isten így szólt hozzá: „Esztelen, még az éjjel számon kérik tőled lelkedet. Kié lesz mindaz, amit szereztél?” Így jár az, aki kincset gyűjt magának, ahelyett hogy Istenben gazdagodnék! ( Lk 12, 13 – 21 ) - Jézus a példázatban azt mondta el, hogy a vagyon mulandó. Láthatjuk, az a baj, hogy a gazdag ember saját érdemét látta a gazdagságában, és úgy gondolta, ez biztosítja majd a jövőjét, pedig ez nem igaz, mert a gazdagság lehet több is, mint az anyagiak. A gazdagság lehet, akár tehetség, akár család, barátság, hit, remény, szeretet, és meg sok minden, ami Isten ajándéka, és ezért tartozunk hálával Neki. Ne legyünk elégedetlenek! Használjuk az anyagiakat, a pénzünket értelmes, és jó célra! Kezdjünk el hálát adni azért amink van, és azért is amit nem adott vagy nem engedett meg az Isten. Szörnyű állapotban él az az ember, akinek semmi nem elég. A vége mindig az, hogy megbetegíti magát, és állandóan zúgolódó lesz, és ebből az életviteléből nem tud magától kijönni. Hiába akar segíteni az Isten, ha valaki nem akarja megérteni, sem elhinni, hogy az Isten szereti, és Ő gondoskodik róla, és minden emberről. Kezdjünk el szeretni, hálát adni, és akkor minden zúgolódásunk elmarad, és sérelmünk begyógyul. Tényleg van miért szívből, és örömmel hálát adnunk Istennek!