Istenbe vetett bizalom

Dávid "receptje" a következő volt: az Úrba vetette bizalmát. A csüggedés szelleme megpróbálta meghiúsítani, hogy betölthesse az elhívását. Azokban a sötét időkben Dávid nagyon levert és reményvesztett volt, de a 43. Zsoltár 5. versszakában ezt mondja: "Miért csüggedsz el lelkem, miért nyughatatlankodsz bennem? Bízzál Istenben..." Azt kérdezte magától: "Dávid, mi bajod van? Hová tűnt a reménységed, örömöd? Isten még mindig uralkodik és jó dolgokat tartogat számodra. Ideje újra Benne bíznod!" Amikor a kétségbeesés próbál úrrá lenni rajtunk, nekünk is ezt kell tennünk. Nézzünk bele tükörbe és mondjuk: "Na, ide figyelj! Ne búslakodj, tessék pozitívan hozzáállni a dolgokhoz! Nem maradunk levertek, legyőzöttek, hanem Úrba vetjük bizalmunkat, érthető? Annyi baj és jaj van ezen a világon, annyi a rossz hír és információ, hogy ha nem vigyázz az ember, könnyen a hatásuk alá kerülhet. A csüggedés szelleme ránk akar telepedni, és elakarja venni a lelkesedésünket, és az örömünket. "De hát annyira rettenetes helyzetben vagyok!" - mondhatja erre valaki. A Szentírásban erre is megtalálhatjuk a megoldást: vegyük fel a "dicsőségnek palástját a csüggedés lélek helyett" (Ézsaiás 61,3) Amikor halljuk, hogy a csüggedés szellem olyasmiket suttog a füleinkbe, hogy "rád már nem vár semmi jó" vagy "a legszebb napjaid már mögötted vannak", azonnal le kell dobnunk magunkról ezt a "palástot". Dobjuk félre az önsajnálat dzsekijét , szabaduljunk meg a letargia zakójától és öltözzünk új ruhába, a dicséret köntösébe! Adjunk hálát Istennek azért, amit már eddig véghez vitt az életünkben, köszönjük meg a múltbéli győzelmeket, az elért eredményeket. Aztán lépjünk ki hitben, és adjunk előre hálát azokért a dolgokért, amiket ezután cselekszik az Úr. Köszönjük meg Neki, hogy új ajtókat nyit meg előttünk, megváltoztatja a helyzetünket, és adjunk hálát a kegyelméért, amivel támogatni fogja a jövőnket. Ha így teszünk, új öröm és új hit indul növekedésnek a bensőnkben. Nem legyőzöttnek, hanem győztesnek érezzük majd magunkat. Ha valamit nagyon megtanultam az az, hogy Istent dicsérő ember nem maradhat legyőzött állapotban. Olyan nincs, hogy valaki dicséri az Urat és közben depressziós marad. Ámen!