Komolyan hisszük - e mi, hogy Isten ígéretei megvalósulnak a mi életünkben, és a világ történelmében is? A mai evangéliumi történetben Máriának, Erzsébetnél tett látogatásáról olvasunk: „Erzsébet meglátogatása alkalmával Mária így magasztalta Istent: „Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben! Mert tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát, lám, ezentúl boldognak hirdet engem minden nemzedék. Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas, szentséges az ő neve! Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra, akik félik őt. Nagyszerű dolgot tett karja ereje, széjjelszórta mind a gőgös szívűeket. Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat, és felmagasztalta az alázatosakat. Az éhezőket elhalmozta minden jóval, de a gazdagokat elküldte Üres kézzel. Felkarolta gyermekét, Izraelt, megemlékezve irgalmasságáról, amint atyáinknak megígérte: Ábrahámnak és utódainak mindörökre!” Mária ott maradt még körülbelül három hónapig, azután visszatért otthonába. ( Lk 1, 46 – 56 ) Mária éneke, a „Magasztalja az én lelkem az Urat”, a „Magnificat”, mintegy válasz Erzsébet örömteli üdvözlésére, de leginkább Mária az Istenre irányítja a figyelmünket. Teljes szívvel örül annak, hogy Isten kiválasztotta Őt. Ezt nagy kegyelemnek tartja, és semmiképpen sem érdemnek. Isten kegyelme nem függ az ember alkalmasságától, képességeitől, érdemeitől, hanem kegyelem, amelyre lehet válasz adni, igent mondani. Az biztos, hogy Isten tőlünk sem, és senkitől sem kér rendkívüli teljesítményeket. De, ha Isten megszólít és hív minket, akkor mi csak annyit kell, hogy kimondjuk „igen”, és megtegyünk amit kér, és alázatosan, szerényen feleljük azt: „Történjen velem a Te szavaid szerint”. Mária felismerte, hogy ami eddig történt Vele, az Isten szeretetéből történt. Vajon mi felismerjük - e múltunk, életünk eseményei mögött is Isten szeretetét, vagy terveit, és vajon tudunk - e mindenért hálát adni, és dicsőíteni Istent? Mi ki tudjuk – e mondani az eseményekre visszanézve, amit Mária megénekelt: „Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas”! Láthatjuk, hogy Máriából és az Ő énekéből, a "Magnificat" - ból, sugárzik a az öröm, és a boldogság. Annak a boldogsága, hogy megszólította, kiválasztotta őt az Isten, és belenyúlt életébe, és felhasználja Őt, a terveihez. Áldjuk mi is az Istent, és lássuk meg, Mária, József, Erzsébet és Zakariás életéből, hogy nincs hiábavaló út, és élet! Örüljünk mi is mint Mária annak, hogy szerethetjük az Istent és megtapasztalhatjuk, hogy jó Istenhez tartozni, jó benne hinni, és bízni Benne. Énekeljünk mi is öröméneket, hiszen itt van köztünk, - velünk Jézus által az Isten! Ezért nyugodtan élhetjük életünket, és végezhetjük tovább dolgunkat, feladatainkat. Legyünk örökre hálásak Jézus édesanyjának Máriának is, és maradjunk mindig hűségesek Istenhez.