Ez a negyedik és egyben utolsó ádventi vasárnap karácsony ünnepe előtt. Ez a vasárnap Mária történelmi „Igenjére”, engedelmességére emlékeztessen. Az engedelmesség nem éppen divat ma. Pedig nem képzelhető el emberek egymás mellett élése engedelmesség nélkül. Tudjuk, hogy az engedetlenség nem újkeletű valami. Ez a kísértés már megvolt az Édenkertben is. Az emberek mindig harcoltak egymással, és harcoltak az Istennel is. - Már a kisgyermek is kimondja: „Nem!”...Valahogy mindig megpróbáljuk a saját utunkat járni, s aztán csodálkozunk, hogy nem lett jó vége… Csodálkozunk, sőt még mérgelődünk is, ha valami nem jól sikerül, és még hibást is keresünk. - Sajnos a lelki életben is sokszor ugyanezt az utat járjuk. Elvárnánk Istentől, hogy az önfejűségünk, az engedetlenségünk ellenére is jó vége legyen az életünknek. Sokszor nehéz kimondani a „legyen meg a te akaratod” rövid kis mondatot. - Vagy az „igen Atyám… Pedig mennyi - mennyi keserűségtől megkímélhetnénk magunkat! - Az engedetlenségre való hajlam, mint írtam, nem újkeletű dolog, hiszen már az első emberpárt ezen a területen ejtette csapdába az ördög. Sajnos a választott nép életében is időről - időre felbukkant ez a bűn, s legyünk őszinték, hogy minket is újra meg újra megkörnyékez. - Igazán szomorú, amikor egy szépen induló élet kisiklik. Sokszor egy apró engedetlenséggel kezdődik az egész, s a vége nagy romlás, nagy kár… - Hála Istennek, azért jó példák is vannak, olyanok, amikor valaki meghallotta Isten hívó szavát, örömmel fogadta, és engedelmeskedett neki. Ádvent nagy csodája éppen az, hogy Isten talált engedelmes, tiszta embereket. - - Kezdjük Máriával, ezzel a fiatal leánnyal. Máriáról annyit tudunk, hogy istenfélő leány volt, aki éppen az esküvőjére készült. Mindenfajta előzetes figyelmeztetés nélkül hallotta Gábrieltől az üzenetet, amivel Isten megszólította őt: - gyermeke fog születni. Ha lehet valakinek megdöbbentő hírt mondani - akkor úgy gondolom, - hogy ez az volt. Egy leány, aki tervezgeti életének a mindennapjait, egyszer csak azt hallja, hogy te leszel az, aki megszülöd az Isten Fiát... - Mária amikor megértette, hogy mi a terve Istennek az életével, ezt mondta: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem szavaid szerint!” ( Lk 1,38 ) - Pedig, ha jobban belegondolunk, nem kis kockázatot vállalt ezzel a kijelentésével, hiszen Isten törvénye szerint rá a megkövezés várt volna, hiszen házassága előtt fogant. - Mária ennek ellenére engedelmeskedett, nem törődve a maga sorsával, mert tudta, hogy Istennek semmi sem lehetetlen. - Isten nem úgy vár tőlünk engedelmességet, hogy aztán magunkra hagy minket a „bajban”! - Ha Isten emberfeletti utakra vezet minket, akkor emberfeletti módon gondoskodik is rólunk. Ezt tette Máriával is. - Mennyire kívánatos lenne, hogy mi mindannyian a Szent Szűzhöz hasonlóan, mindenre, - igent mondanánk Istennek, - arra is, amiért eddig zúgolódtunk vagy nem értettünk, - kimondanánk: Igen. … „történjék velem szavaid szerint!”