A Példabeszédek 8. része a föld és az ádámi faj teremtése előtti helyzetbe enged bepillantást. A következőkben nézzük meg ezt a részt a 22-es verstől: "Az Úr az Ő útjának kezdetéül szerzett engem, az Ő munkái előtt régen." A "kezdet" szó mindig az 1Mózes 1,1-re mutat. Ugyanez szerepel a János evangélium elején: "Kezdetben volt az Ige" (János 1,1), "Mielőtt bármit teremtett volna, már szerzett engem. Örök időktől fogva felkenettem, kezdettől, a föld kezdetétől fogva." (Példa 8,23) "Felkenettem - mondja a héber - örök időktől." Jézus a Felkent, aki minden teremtmény előtt lett. Ő a Messiás, az emberi történelem Felkentje, és amikor a földre eljött, Ő lett a Názáreti Jézus. Még mielőtt bármi lett volna, Ő volt. "Még amikor semmi mélységek nem voltak, születtem, még amikor semmi források vízzel teljesek nem voltak. Minekelőtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak előtte születtem. Mikor még nem csinálta a földet és a mezőket és a világ porának kezdetét. Mikor készíti az eget, ott voltam, mikor felveti a mélységek színén a kerekséget, mikor megerősíti a felhőket ott fenn, mikor erősekké lesznek a mélységeknek forrásai. Mikor felveti a tengerek határait, hogy a vizek át ne hágják az Ő parancsolatait, mikor megállapítja e földnek fundamentumait. Mellette voltam mint kézműves, és gyönyörűsége vagyok mindennap, játszva Őelőtte minden időben. Játszva az Ő földjének kerekségén, és gyönyörűségemet lelve az embereknek fiaiban.” (Példa 8, 24-31) Ez ugyanaz a kép, mint ami a János 1,18-ban szerepel arról, aki az Atya kebelében nyugodott: a Fiúról. Ezek a versek mutatják, milyen szoros kapcsolat volt az Atya és a Fiú között az örökkévalóságban, a teremtés előtt. A teremtés magasztos céllal történt: Ádám teremtése volt a cél. Az örökkévalóságtól fogva minden azért történt, hogy Ádám és leszármazottai számára lakhatóvá váljék a föld. Ennek fényében bizonyos, hogy Isten nem teremtette ezt a bolygót elhagyatottnak, kietlennek és pusztának - ez teljesen ellene szólna eredeti tervének. A teremtéskor az Úrnak gyönyörűsége volt a földben és az emberek fiaiban. Ez összecseng a már említett Ézsaiás 45,18-cal, amelyben az szerepel, hogy nem teremtette azt hiábavalónak, kietlennek, pusztának. Vagyis valaminek történnie kellett, hogy a föld "tohu és bohu" lett: isteni beavatkozás, ítélet következményeként vált ilyenné! Tehát a "tohu és bohu" mindig Isten nemtetszésének, ítéletének eredménye - ezt a tényt minden kétség nélkül elfogadhatjuk. Az 1Mózes 1,2 szerint bolygónk ítélet alá került: Isten elhagyta a földet, és a pusztaságnak ez az állapota akár évmilliárdokig tarthatott. Ez alapján feltehetjük a következő kérdést: mi okozta ezt az isteni ítéletet? Az én válaszom erre az, hogy elsősorban a Sátán lázadása - amely sokkal előbb kezdődött, minthogy Isten megalkotta volna az ádámi fajt. Ez a lázadás a világmindenség történetének előlünk elrejtett korszakában zajlott. Ámen!