Jézus amikor a földön járt közöttünk,s vizsgálta sorsát földi embereknek

Nagy érző szíve ott vert hangosabban,hol jaj szavát hallotta a titkolt sóhajoknak.

Sejtette felsírámló halk neszét,mint egy orvos,könnyeket törölni járt kelt szerte szét amerre ment,hol az inség fogadta,bün és nyomor kiáltó réme leste.

Mint jó pásztor balzsamos beszéddel,az elveszettet hívta és kereste.

Az éhezőket megelégítette és fel ruházta a ruhátalant,nagy lelke bársonyával

betakarta,mind a szegényt mind a boldogtalant.Ó most is él mint szent tanulság

szívünkben vésve nagy parancsolatja.Vegyük fel gondját minden elhagyottnak!

Nyomában az jár aki megfogadja.Mert úgy mond aki jót cselekszik mással,

én vélem tesz jót és boldog ember az.Mert minden könnyel egy cseppet töröl ki

az én szívem könnyéből az igaz.Hány boldog éli világát gondtalan,míg soknak

nincsen betevő falatja.Nem látja meg a szenvedőt az árvát,kezét felé hiába nyújtogatja.Felhőtlen égnek kékségét merengő szemekkel nézi,s nem gondolja meg

hányra hult a vakság éjszakája,s az iszonyattól szíve nem remeg.Óh hány van aki

gazdag asztaláról sajnálja azt is ami hulló morzsa.Mig Lázár sírt a szennyes út porában s a fekélyes testét nincs ki balzsamozza.Ám eljön az ítélet pillanatja.

A szenvedő a mennyben vitetik,hol az Úr keblén szunnyad mint a gyermek.

S ki szívtelen volt ,lent gyötörtetik.Egy út van.a szeretet útja,melyen kezünket fogva Jézus jár velünk.Mi tanítanánk a világot,hogy hinnünk kell a jóban és a szépben,hogy annyi angyal jár ma is a földön, s csodák is vannak nem csak a mesékben.Tanítsátok tovább is a világot,hogy élnünk gyűlölségben nemlehet

hogy mesterünk csak egy vallást tanított,s a legszebb vallás az ember szeretet.

Amennyi könnyet kezetek letörölt,amennyi síró ajkat elcsitított.ahány kis árvát édesanya képpen imádkozni a szátok tanított, ahány veszendőt felszedett a porból

és fel ruháott rongyost mesztelent,annyiszor áldjon meg az Isten,ki a jutalmat osztja oda fenn!