Jézus az utolsó vacsorán tekintetét az égre emelte, és így imádkozott: „Atyám, eljött az óra. Dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőítsen téged! Én megdicsőítettelek téged a földön. A feladatot, amelyet rám bíztál, teljesítettem. Atyám, most te dicsőíts meg engem azzal a dicsőséggel, amelyben részem volt nálad a világ teremtése előtt! Kinyilatkoztattalak téged az embereknek, akiket e világból nekem adtál. Tieid voltak, és nekem adtad őket. Tanításodat megtartották. Most már tudják, hogy minden, amit nekem adtál, tőled van. Hiszen én a tőled vett igéket mondtam el nekik, ők pedig elfogadták: megismerték az igazságot, hogy tőled jöttem, és hittel elfogadták, hogy te küldtél engem. Értük könyörgök. Nem a világért könyörgök, hanem értük, akiket nekem adtál. Tieid ők – hiszen a tied mindaz, ami az enyém, és minden az enyém, ami a tiéd, és én megdicsőültem bennük. Én nem maradok tovább itt e világban, ők azonban a világban maradnak. Én most hozzád megyek.” ( Jn 17, 1 - 11a ) Ezekben a szavakban úgy beszél Jézus az Ő tanítványairól, mirólunk is, mint akiket Isten neki adott. Itt egy olyan nagy titokról beszél Jézus, amely az örökkévalóságba nyúlik vissza. Ott ugyanis valamiféle szent, örök megállapodás történt az Atya a Fiú, és a Szentlélek között. Isten minket nem az enyészetnek, nem a Sátánnak, nem annak a világnak adott, amelyik elmúlik, hanem annak, amely megmarad. Jézus keresi, ami az Övé, és amikor valaki fölismeri életében, hogy ő is Jézusé, akkor leborul előtte, átadja Neki az egész életét, és akkor öröm van a mennyben! Jézus nem az mondja, hogy majd ha jók leszünk, majd ha csak jó tulajdonságaink lesznek, akkor talán szeretni fog, és szeretni fog a mennyei Atya is. Jézus most is elfogad, amikor még bűnösök is vagyunk, sőt könyörög értünk! Most is könyörög értünk! Örüljünk annak, amiért bennünket a mennyei Atya Jézusnak adott!Ámen.