JÉZUS ELÍTÉLÉSE, KÍNSZENVEDÉSE ÉS KERESZTHALÁLA

Jézus Pilátus előttJézus Heródes előttPilátus meg akarja menteni Jézus életét Az Úr Jézust megkínozzákPilátus halálra ítéli JézustA keresztútJézust keresztre feszítik Az Úr Jézus hét szava és halála a keresztfán

Jézus Pilátus előtt
(Nagypéntek)

 A főtanács azon volt, hogy minél előbb kivégezzék Jézust, mert este már megkezdődik húsvét ünnepe. Mindjárt péntek reggel tehát elvitték a megkötözött Üdvözítőt a római helytartóhoz. A helytartót arra kérték, hogy engedje meg Jézusnak kivégzését. A helytartó, kinek Poncius Pilátus volt a neve, ezt kérdezte:
- Mivel vádoljátok ezt az embert?
A zsidók így feleltek:
- Gonosztevő, felforgatja nemzetünket, megtiltja, hogy adót adjunk a császárnak, és királynak mondja magát!
Pilátus, kihallgatván az Úr Jézust, megkérdezte tőle: 
- Tehát király vagy te?
- Az vagyok, - felelte Jézus - de országom nem e világból való! 
A helytartó úgy találta, hogy Jézus egészen ártatlan. És szabadon akarta őt bocsátani. 

Jézus Heródes előtt
Mikor Pilátus megtudta, hogy Jézus Galileából való, átküldte őt Galilea fejedelméhez, Heródeshez, aki éppen akkor Jeruzsálemben tartózkodott. Heródes, látván Jézust, igen megörült, mert már sokat hallott felőle és most azt remélte, hogy Jézus valami csodát fog előtte cselekedni. Jézus azonban hallgatott és nem felelt a kérdéseire. Erre Heródes bosszús lett és megcsúfolva, visszaküldte őt Pilátushoz.

  
Pilátus meg akarja menteni Jézus életét

Szokás volt, hogy a helytartó húsvétkor egy gonosztevőt kibocsásson a fogságból. Ekkor éppen egy lázadó gyilkos volt a tömlöcben, akit Barabbásnak hívtak. Pilátusnak parancsára ezt az embert Jézus mellé állították, s a helytartó megkérdezte a néptől: 
 - Kit bocsássak szabadon: Barabbást- e, avagy Jézust?
A helytartó azt remélte, hogy a zsidók Jézust fogják kívánni, aki oly sok jót tett velük. De a hálátlan tömeg Jézus ellenségeire hallgatott és Barabbást, a gonosztevőt követelte.
- Hát a zsidók királyával mit tegyek?
- kérdezte Pilátus.
- Feszítsd meg őt! - kiáltotta a néptömeg.  

  Az Úr Jézust megkínozzák

A helytartó jól tudta, hogy a főtanács irigységből akarja az Üdvözítőt megöletni s azért így szólt a néphez:
- Semmi hibát nem találok ez emberben. Megfenyítem tehát őt és elbocsátom.
És a római katonák megfosztották a szegény, jó Üdvözítőt ruháitól és kegyetlenül megkorbácsolták. Majd töviskoronát nyomtak a fejébe, vörös köpönyeget akasztottak reá, nádszálat tettek a kezébe és azután csúfolódva mondták neki, hogy örüljön, mert király lett.
- Üdvözlégy, zsidók királya!
- mondták neki és leköpték, arcul csapták.
Ilyen gyalázatot szenvedett Jézus, az Isten Fia - mi érettünk. És Ő, aki halottakat tudott feltámasztani, mindezt békével tűrte.

Pilátus halálra ítéli Jézust

A kegyetlen ostorozás után Pilátus a gúny-királynak öltöztetett Üdvözítőt megmutatta a tömegnek e szavakkal:
- Íme az ember!
Ütéshelyek, vérző sebek borították az Úr Jézus testét. Fájdalmas volt reá nézni. De a zsidók nem szánták meg, és Pilátust fenyegetve, továbbra is ezt kiabálták: - Feszítsd meg őt! Feszítsd meg őt!
És Pilátus nem volt elég bátor ahhoz, hogy megvédje az Igazat. Félt, hogy majd az írástudók bevádolják őt Rómában, a császárnál, és ő akkor nem lesz tovább Júdeának helytartója. És így történt, hogy Jézus Krisztust - bár hibát benne nem talált - átadta a katonáknak, hogy keresztre feszítsék.

  A keresztút

Pilátusnak ítélete után rögtön megtették az előkészületeket. Dél felé már minden kész volt. Az Úr Jézus vállára egy nagy keresztfát nyomtak, és a menet megindult. Jézus mellett két lator ment, kiket szintén ki akartak végezni. A menetet nagy néptömeg kísérte. Jézus gyönge, véres vállán nem sokáig bírta a nehéz keresztfa-gerendát és a földre roskadt. Midőn végre a katonák látták, hogy már nem tudja tovább vinni a keresztfát, egy Simon nevű földművesnek a vállára rakták.

Jézust keresztre feszítik

Jeruzsálem közelében volt egy sziklahegy, amelynek Kálvária volt a neve. Ide vezették Jézust és a két latort. Három keresztfát állítottak fel. A két szélsőre a latrokat, a középsőre pedig Jézust feszítették fel. A szegény, édes Üdvözítőt megfosztották ruháitól, kezeibe s lábaiba nagy szegeket vertek és így szegezték őt a keresztfára. És Jézusnak drága vére folyva-folyt a föld színére. A keresztfa tetejére kis fatáblát szegeztek, melyre zsidó, görög s latin nyelven e szavakat írták:
Názáreti Jézus, a zsidók királya.

  Az Úr Jézus hét szava és halála a keresztfán

Három óra hosszat függött Jézus a keresztfán, iszonyú kínokat szenvedve. A zsidó papok és az írástudók még akkor is csúfolták és gúnyolták őt, mondván:
- Ha Isten Fia vagy, hát szállj le most a keresztről! Jézus azonban szelíden az ég felé emelte szemét és így szólott:
- Atyám! Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.
A két lator közül az egyik szintén gúnyolódott Jézus fölött, de a másik megjavult szívében és kérte Jézust, mondván:
- Uram! Emlékezz meg rólam, midőn országodba jutsz.
Az Úr Jézus így felelt:
- Bizony mondom neked: ma velem leszel a paradicsomban.
A fájdalmas Szűz - Anya ott állott a kereszt mellett Jánossal, akit az Úr különösen szeretett. Mondta Jézus az Anyjának:
- Íme, a te fiad.
A tisztaszívű tanítványhoz pedig így szólt:
- Íme, a te anyád!
Az Isten Báránya, ki elvállalta a világnak minden bűnét - haldokolt. Az ég sötét lett. De Jézus lelke még sötétebb a magára vett bűnöknek nagy özönétől. Ily állapotban, vigasz nélkül, elhagyatva, Jézus szörnyen szenvedett és így kiáltott: - Én Istenem! Én Istenem! Miért hagytál el engem?�
Majd forró láz gyötörte őt és így szólt:
- Szomjúhozom.
És ecetbe mártott szivacsot nyújtottak föl égő, száraz ajkaihoz. Ily kínok közt érkezett el Üdvözítőnk végső perce. Most már mindaz, amit Róla a próféták jövendöltek, beteljesült. Az Isten - Ember, Jézus Krisztus, megváltotta a világot. Azért mostan hangos szóval így kiáltott:
- Beteljesedett! 
Végül e szavakat mondta: 
- Atyám! A Te kezeidbe ajánlom a lelkemet. 
És Jézus Krisztus lehajtotta a fejét és meghalt. Délután 3 óra volt. A föld megrendült, a sziklák megrepedtek, a sírok felnyíltak és sok halott feltámadt. A hegy körül állott sok nép rémülten és mellét verve szétfutott; a katonák századosa pedig felkiáltott: 
- Ez valóban Isten Fia volt!