Nagy jelentősége van annak a ténynek, hogy Jézus meghalt, majd, a keresztről való levétel után eltemették. Sajnos sok emberben megmaradt egy olyan érzés, - vége. - Érzéketlenné válhat az Istenhez való kapcsolatunk, mert el van terelve a figyelmünk, és a mindennapi gondolkodásunk megmaradt az anyag szintjén. Ha csak az anyag szintjén gondolkodunk, akkor könnyen megtagadjuk az Atyát, a Fiú Jézust, mint Megváltónkat, vagy a Szentlelket, és a tömegre hallgatunk. - Lehet, hogy nem kiabál ránk a tömeg, hogy feszítsük keresztre Jézust, de mindennap egy olyan világban élünk, amely hazugságokat kiabál a Megváltónkról, és tanításáról, és már nem is vesszük észre, hogy elkezdjük elhinni ezeket a hazugságokat, rágalmakat. - - Nagy kérdés mindnyájunk számára, hogy mi, akik ma élünk, várjuk - e az Isten országát, hisszük – e, hogy az a Jézus akit keresztre feszítettek, eltemettek, -feltámadt? Hiszünk akkor is, amikor úgy tűnik, hogy minden elveszett, akkor is, amikor úgy tűnik, hogy a reménység nagyon távoli? Ott van - e számunkra az a biztos tudat, ami Jézus édesanyjában, Máriában ott volt. Ő tudta, hogy az Ő Fia a Megváltó, fel fog támadni. Majdnem megszakadt édesanyai Szíve, de biztos, hogy ott volt benne a feltámadás reménye. - A Szűzanya is az az embertársunk, aki elvesztette gyermekét, de Ő sem halhatott meg Jézus helyett. Maradt Neki a fájdalom, a remény, hogy egyszer találkoznak, együtt lesznek még. Azoknak is, akik szintén elvesztették már gyermeküket ez marad. Tudjuk, a szenvedés nagy tanítója életünknek, és a szenvedő, fájdalmat viselő embereket erősíthetjük, a szolidaritásunkkal és így vigasztalhatjuk. Szent Lukács evangéliumában olvassuk az agg Simeon a prófétai szavait, amikor Szűz Mária bemutatta az újszülött Jézust a jeruzsálemi templomban, így jövendölt Máriának: „A te lelkedet is tőr járja át” ( Lk 2, 35 ) . - A Szűzanya, aki mentes volt minden bűntől, mégis szenvedett, sőt a legnagyobb fájdalmakat szenvedte el Fia halálakor a keresztje alatt. Jézus Krisztus szenvedése miatt állja ki Édesanyja a legnagyobb kínokat. Amikor, Jézust halála után leveszik a keresztről, és Mária ölébe veszi halott Fiát, vagy elveszik Tőle, hogy eltemessék, - van - e ennél nagyobb fájdalom? - Tudjuk, láthatjuk, tapasztalhatjuk, hogy minél közelebb van valaki Jézushoz, annál közelebb van a kereszthez is. - Szűzanyához hasonlóan az életünkben nekünk is meg kell mutatnunk, hogy Isten akaratában megnyugszunk, és békével, türelemmel viseljük életünk megpróbáltatásait, és még a szenvedéseket is. Hisz ha a bűntelen Jézus, és az Ő Édesanyja is annyit szenvedett, akkor mi, a hűtlen, bűnös emberek ne szenvednék? A Szűzanya egysége Jézus Krisztussal megmutatja számunkra, hogy hogyan nyer értelmet vagy hogyan törpülhet, kisebbedhet el minden fájdalmunk és keserűségünk, ha teljes szeretettel vagyunk Jézushoz. A Fájdalmas Szűzanya legyen példaképünk a kitartásban is, mert ahogyan ott állt a kereszt alatt és nem menekült el, amikor elkísérte Fiát a sírig, mutatja az Ő szeretetét, hitét és reményét. Nem ingott meg akkor sem, amikor látszólag minden veszni látszott és minden Jézus életművének kudarcát mutatta. Tanítson meg minket a Fájdalmas Szűz Mária arra, hogy bármilyen megpróbáltatás ér minket, nem futunk el a kereszt alól! Lássuk meg, nem vagyunk egyedül, mert velünk van a mennyei Atya, a Szentlélek, Jézus, az Ő Édesanyja a Fájdalmas Anya, és minden szerettünk is.