Ma Urunk színeváltozásáról emlékezünk meg. Abban az időben Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és egyedül velük fölment egy magas hegyre. Ott elváltozott előttük. Ruhája olyan ragyogó fehér lett, hogy a földön semmiféle kelmefestő nem képes így a ruhát kifehéríteni. Egyszerre megjelent nekik Illés és Mózes, és beszélgettek Jézussal. Péter ekkor ezt mondta Jézusnak: „Mester! Olyan jó nekünk itt lennünk! Készítsünk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet!” Nem is tudta, mit mond, annyira meg voltak ijedve. Ekkor felhő árnyékolta be őket, és a felhőből szózat hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!” Mire körülnéztek, már senkit sem láttak, csak Jézust egymagát. A hegyről lejövet megparancsolta nekik, hogy ne mondják el senkinek, amit láttak, amíg az Emberfia fel nem támad a holtak közül. A parancsot megtartották, de maguk között megvitatták, hogy mit jelenthet az, hogy feltámad a holtak közül. ( Mk 9,2-10 ) Ott a hegyen a tanítványok előtt megnyílt a menny, és leplezetlenül feltárult előttük Jézus Krisztus személyének titka. Megjelenik Illés, és Mózes is. Ez azt jelenti, hogy akit felvitt Isten a maga színe elé, az nem halt meg. Mózes, Illés és a szeretteink is ott vannak az örökkévalóságban. Mózes és Illés beszélget Jézussal, és felidézi: Jeruzsálembe kell mennie, és meg kell halnia a bűnösökért. Azért beszélgetnek erről Jézussal, hogy megértsék a tanítványok is, mi Jézus Krisztus küldetése. A mennyei Atya hangja pedig egyértelművé teszi azt, hogy kicsoda a názáreti Jézus: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik”. Tehát a hegyen egyértelművé teszi a mennyei Atya, hogy Jézus az Ő Fia, az emberiség Megváltója. Mindazt, amit láttak és hallottak, az kinyitotta a szívüket, és megteltek mennyei erővel, hálával, örömmel, békességgel. Ott a hegyen, nem érezték a saját erőtlenségüket. Sokszor mi sem akarunk továbbmenni, tovább küzdeni. Elég volt a sártaposásból, a mocskolódásból, a dobálózásból, mindabból a szennyből, ami ömlik ránk. Talán időnként jogos is, hogy elegünk van belőle, de mennünk és élnünk kell tovább. A három tanítvány sem maradt a hegyen, hisz Jézus nélkül nem lett volna jó ott nekik. Jézusnak mindenképpen le kellett menni a hegyről, ezért mennek ők is vele. Jézus nélkül nehezebb lett volna az életük, de Jézussal gazdagabb lett. Ez azt is jelentette a tanítványok számára, és jelenti nekünk is: Ha valaki Jézus Krisztusra hallgat, követi és a törvények szerint él, akkor annak az embernek is lesz hely a mennyországban.