JÉZUS ÖRÖMMEL FOGADTA ŐKET...

BESZÉLT NEKIK AZ ISTEN ORSZÁGÁRÓL, ÉS MEGGYÓGYÍTOTTA AZOKAT, AKIKNEK GYÓGYULÁRA VOLT SZÜKSÉGÜK. ( Lukács 9,11)

Jézus sokszor kereste a magányt, hogy egyedül lehessen az Atyával. Az erőforrás az Atyával való közösség volt a számára. A tevékenysége abból táplálkozott, amikor nem tevékenykedett. Imádság az mennyei erőket szabadít fel. A mai kor emberének is ez lehetne az erőforrása, jó lenne ezt mindennap megharcolni. Árad belőle az erő. Ennek a feltétele azonban ez volt, hogy csend előtte és csend utána. Az Atyára figyelés előtte, és az Atyára figyelés utána és kapja az erőt, s amikor egy váratlan helyzetben szükség van nagy erőre, ami árad belőle. Amikor megzavarja Őt a sokaság ebben a csendben — mert kilesték hova ment és utána mentek sokan —, akkor azt olvassuk: ÖRÖMMEL FOGADTA ŐKET. Nem zavarja el őket, nem háborodik fel, hogy már magánélete sem lehet itt az embernek, nem panaszkodik, hogy ennyit sem engedhetek meg magamnak. Ő nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem, hogy Ő szolgáljon és adja az Ő életét váltságul sokakért. Örömmel fogadja még azokat is, akik, meg kell mondani, tapintatlanul zavarják meg Őt az Atyával való csendben. De hát sok bajuk volt, sok nyomorúságuk volt. Hozták oda a betegeiket is, hozták a kérdéseiket is, és Ő örömmel fogadta őket. Mikor minket megzavarnak nyugalmunkba és kérdésekkel bombáznak, tudunk e áldozatot hozni, gyermekeinkre figyelni olyankor? Ő sokszor így nevel bennünket, és így teszi próbára hitünket, meg a szeretetünket, hogy rosszkor is készek vagyunk-e segíteni. De amikor ebben megzavarják, örömmel fogadja őket, és utána ura marad minden helyzetnek. A szükségnek is, a kísértésnek a körülötte levők hitetlenségének meg okoskodásának is. Mindent türelmesen meghallgat, végignéz és aztán isteni hatalommal oldja meg a nyomorúságot. Ma lehetőségünk van megzavarni az Urat, és elé vinni minden nyomorúságunkat, terheinket, betegségeinket, és Ő meghallgat minket.Hinni azt jelenti: ODAVISZEM JÉZUSHOZ AZT A KEVESET, AMI VAN, AZT A PROBLÉMÁT, AMI VAN, ÉS VÁROM A MEGOLDÁST. Isten segítsen minket, hogy meghajoljunk előtte, és az Ő lelkülete irányíthasson minket. Legyünk mi is olyanok, mint Ő: a másikra tekintettel élni, adni, a másikért szívesen áldozatot hozni, alkalmatlan időben is örömmel fogadni és bár csak tenne Isten mindnyájunkat egyre gazdagabbakká, hogy legyen mit adni. Ez a gazdaság a csendben születik.