„Abban az időben Jézus kiválasztotta Pétert, Jánost és Jakabot, és fölment velük a hegyre imádkozni. Míg imádkozott, arca teljesen átváltozott, ruhája pedig hófehéren ragyogott. S íme, két férfi beszélgetett vele: Mózes és Illés. Megdicsőülten jelentek meg, és haláláról beszélgettek, amelyet Jeruzsálemben kell majd elszenvednie. Pétert és társait elnyomta az álom. Amikor fölébredtek, látták dicsőségét és a mellette álló két férfit. Azok már épp menni készültek. Péter akkor így szólt Jézushoz: „Mester, jó nekünk itt lennünk! Hadd csináljunk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet.” Nem tudta ugyanis, hogy mit mondjon. Közben felhő támadt és beborította őket. A felhőben félelem szállta meg őket. A felhőből szózat hallatszott: „Ez az én választott Fiam, őt hallgassátok!” Miközben a szózat hangzott, Jézus ismét egyedül volt. Ők pedig hallgattak, és senkinek sem árultak el semmit abból, amit láttak. ( Lk 9,28b – 36 ) - Amikor a mi lelki szemeink előtt is megjelenik a színében átváltozott Üdvözítő és az Ő mennyei dicsőséget mutatja nekünk, örüljünk, mert ez a jövőnk. Ott a hegyen a tanítványok előtt megnyílt a menny, és leplezetlenül feltárult előttük Jézus Krisztus személyének titka. Ez azt is jelentette a tanítványok számára, és nekünk is: ha valaki Jézus Krisztust szereti, hallgat Rá, megtartja a tanítását és Vele él, akkor neki is lesz hely a mennyországban. De a választás a miénk marad, és ahogy, amit választunk, az lesz a miénk egykor. A baj csak az, hogy gyengék vagyunk. Érezzük a világ nyomását, és sajnos, ki vagyunk szolgáltatva emberfeletti erőknek. Gazdasági téren – földi boldogságot, magas életszínvonalat ígérnek és jön a gazdasági csőd. Szellemi téren - zűrzavar, különböző eszmék harca és ígérgetése a jobb élet érdekében, de aztán rá kell döbbennünk a valóságra, hogy mi csak egyes személyek, vagy népek érdekeit szolgáljuk. Vallási téren, talán soha nem volt ilyen hatalmas a közömbösség, és a vallástalanság. Gandi mondotta, amikor itt járt Európában és meg kérdezték mi a véleménye a kereszténységről: „Vasárnap keresztények, de hétköznap pogányok.” Kemény ez a kritika, de rá kell döbbennünk igaz. A huszonegyedik század úgynevezett modern embere úgy gondolja, hogy Istennek nincs helye, és nincs beleszólása az ő életében. Mindannyiunknak úgy kell élnünk, hogy érezzük, - jó már itt is Jézussal lenni, és jó lesz majd a mennyországban is.Jézus ! Köszönjük, hogy megmutattad a jövőnket és ezzel eloszlatod a félelmeinket! Ne engedd, hogy tönkre menjen a békességünk, a félelmeink, aggodalmaink, a háború és a halál miatt. Adj, szeretetben gazdag lelkiállapot! Add, hogy valóban meg tudjunk birkózni a félelmeikkel, tudjunk szeretni és bízni Benned és abban, amit előre megmondtál és megmutattál! Köszönjük!