József aggodalomba ejti testvéreit
(1Mózes 44. - 45. fejezet)

József ezután így szólt a szolgájához: - Töltsd meg a vendégeim zsákját eleséggel, és mindegyiknek a pénzét tedd a zsákjába! A legkisebbikébe pedig rejts el egy ezüstpoharat. És virradatkor elbocsájtotta József a testvéreit., szamaraikkal együtt. És amikor már kimehettek a városból, József így szólt a szolgájához: - Siess utánuk, és ha utoléred őket, kérdezd tőlük: "Miért fizettek rosszal a jóért? Miért loptátok el az uram poharát? Hát nem abból iszik-e, hát nem abból szokott jövendölni?" A szolga utolérte őket, és megkérdezte tőlük mindazt, amit reá bíztak, azok pedig így feleltek: - Távol legyen a szolgáidtól, hogy ilyet cselekedjenek. Akinél azért megtalálod a poharat, haljon meg, mi pedig legyünk uradnak szolgái! Ki-ki lerakta zsákját, és kioldotta annak száját, a szolga pedig megtalálta a poharat Benjaminnál. A testvérek mind megszaggatták ruháikat, visszatértek József házába, és leborultak előtte. József pedig így szólt hozzájuk: - Micsoda dolog ilyet cselekedni? Nem tudjátok talán, hogy én a jövőbe látok? Júda ekkor előállt és így szólt: - Mit mondhatnánk urunknak? Mivel igazolhatnánk szavainkat? Isten büntetése utolérte szolgádat. Mostantól fogva szolgáid vagyunk, mi is éppen, mint akinél megtaláltad a poharad. József pedig így felet: - Csak az legyen szolgám, akinek kezében megtalálták a poharamat! Ti pedig távozzatok békességgel atyátokhoz! Júda ekkor ezt mondta: - Én uram, te, aki hasonlatos vagy a fáraóhoz, kérdezősködtél a mi atyánk és testvéreink felől. Mi pedig igazat beszéltünk neked. Te erre megparancsoltad, hogy hozzuk eléd az öcsénket. Mi most elhoztuk. De atyánk, akinek felesége, Ráhel csak két fiat szült, és abból is az egyiket bizonnyal fenevad szaggatta széjjel, meghal, ha meglátja, hogy nincs meg a gyermeke. Ezért hadd maradjak én, aki kezeskedtem érte, legyek én a szolgád a gyermek helyett! Ő pedig térjen haza atyjához bátyáival. József nem tartózhatta tovább magát. Kiküldte a teremből minden szolgáját, feltárta magát testvérei előtt, és így szólt hozzájuk héberül: - Én vagyok József. Él-e még az atyám? - Testvéreinek azonban rémületükben nem jött szó a szájukra, és ekkor József így szólt: - Én vagyok József, a testvéretek, akit eladtatok Egyiptomba. Ne bánkódjatok, hogy engem eladtatok ide, mert a megmaradásotokért küldött ide engem Isten. Ámen!