Jó ha tisztában vagyunk ezekkel,így Advent idején,Karácsonyra készülve:"A testté lételnek a napját nem ismerjük, de ezt a Biblia sehol nem is állítja. Annyit tudunk, hogy nem a nulladik esztendőben történt, hiszen Jézus Heródes uralkodása alatt született, és nagy Heródes időszámításunk előtt 4-ben meghalt. Az az adóösszeírás pedig, amit mi tévesen népszámlálásnak szoktunk nevezni, és amiről az evangéliumok tájékoztatnak, időszámításunk előtt 7-ben kezdődött és több évig tartott. Jézus születésének az időpontja tehát időszámításunk előtt 7 és 4 közé esik, de hogy melyik napra, azt nem tudjuk.Ennek a kis elcsúszásnak, tévedésnek az okát is ismerjük. Az a bizonyos Dionysius Exiguus nevű szerzetes, aki igyekezett visszafelé kiszámítani Krisztus testté lételének az évét, nehéz munkát végzett, és olyan kedvezőtlen feltételek között egyáltalán nem nagy tévedés ez a néhány esztendő. De hogy melyik napon következett be a testté létel csodája, azt nem tudjuk. Sokáig nem is volt fontos Jézus tanítványainak. Amikor azonban megnőtt a keresztyének száma és számot kellett adniuk a hitük alapjairól, egyre jobban vágytak arra, hogy ne csak a Megváltó kereszthalálának és feltámadásának az időpontjáról emlékezhessenek meg, hanem az Ő születésének az időpontjáról is.A római birodalomban december 21-e a téli napforduló ideje, a Mithras isten ünnepe volt. Ez a nap ugyanis az, amikor a legrövidebb a nappal és leghosszabb az éjszaka. Ettől kezdve folyamatosan nő a világosság, és csökken a sötétség. Ezért ünnepelték az ezt követő napokban a fényistennek az ünnepét, a fénynek, a világosságnak a diadalát. A keresztyének kiváló alkalomnak tekintették ezt arra, hogy vallást tegyenek a maguk hitéről. Mert ők nem a bálványokban hittek, hanem az ő Istenük a mindannyiunkért meghalt és feltámadott Jézus Krisztus, aki azt mondta magáról: Én vagyok a világ világossága, és aki engem követ, nem járhat sötétségben. Akiről azt mondta Zakariás, Keresztelő János apja, hogy Ő a felkelő nap, akiről azt énekeljük, hogy terólad ömlik rám a fény, a béke s boldog élet. Akiről már Ézsaiás azt jövendölte, hogy a nép, amely sötétségben jár, lát nagy világosságot, és akik a halál árnyékának völgyében laknak, fény ragyog fel felettük. (Zk 1,78-79, Ézs 9,2, Jn 8,12)A keresztyének tehát úgy látták, hogy legjobb lesz a világ világossága testté lételét akkor ünnepelni, amikor a pogány világ a maga fényünnepét ünnepli, mert ezzel egyrészt merészen elhatárolják magukat a pogány ünneptől, másrészt bátran hitvallást tesznek arról, hogy kinek tartják ők Jézust. Egyben egyfajta hívogatás, evangélizálás is ez: gyertek az igazi világossághoz, hiszen azt olvastuk itt János apostoltól is, hogy az igazi világosság jött el Jézusban. Vannak mécsesecskék, de az igazi fényforrás, az a mi Megváltónk, gyertek hozzá, és majd megtudjátok, össze fogjátok tudni hasonlítani, hogy milyen az, mécsesnél vakoskodni, és milyen az, teljes világosságban pontosan tájékozódni.A Mithrás-kultusz semmibevétele volt az, hogy éppen ezekre a napokra tették a Megváltó tetté lételéről való megemlékezést. De soha sem állították, hogy azon a napon született Jézus. Az év bármelyik napján hálát adhattak volna érte, sőt nyugodtan mondom, hogy az év mindegyik napján hálát kellene adnunk azért, ami karácsonykor történt, amit Jézus Krisztusban a mi Istenünk nekünk felkínált...."..(részlet Cseri Kálmán igehirdetéséből)