KELJ FÖL...EGYÉL

AZ ÚR ANGYALA MEGÉTINTETTE ILLÉST, ÉS EZT MONDTA: KELJ FÖL, ÉS EGYÉL, MERT ERŐD FELETT VALÓ ÚT ÁLL ELŐTTED! Ő FELKELT EVETT ÉS IVOTT, MAJD ANNAK AZ ÉTELNEK EREJÉVEL MENT NEGYVEN NAPI ÉS NEGYVEN ÉJJELEN AZ ISTEN HEGYÉIG, A HÓREBIG. ( 1 Királyok 19,5-8 )

Ószövetségi történet van ma előttünk, mégpedig olyan, ami a ma élő embernek is üzenet értékű lehet. Illésről sok mindent tudhatunk. Isten embere volt, végezte a rábízott szolgálatot, de belefáradt, és megfáradt lett. Testvér, az Úr tud téged is megerősíteni és helyre állítani, hogy elvégezd a rád bízott feladatokat, akár a családban, munkahelyen vagy a gyülekezetben, hisz küldhető népe vagyunk a mi Urunknak.Be kell ismerni, hogy mi is ki tudunk fáradni, de Illés ma jó példa előttünk. Isten nem hagyta magára, és minket sem hagy magunkra, még ha nagyon nehézben vagyunk is. Az előző részekből megtudtuk, hogy Illés elment Aháb királyhoz és közölte vele, hogy nagy szárazság várható. Majd Isten megparancsolta a prófétának, hogy rejtőzzön el a Kerit-patak mellett, ahol a hollók gondoskodtak róla. Ezek után Isten a Szidónhoz tartozó Sareptába vezette egy özvegyasszonyhoz, ahol Illés életre keltette a asszony fiát. Végezetül arról a drámai eseményről olvastunk, amikor a próféta találkozott a Kármel hegyén Ahábbal és a Baál papokkal. A próféta frusztrációját a körülményei idézték elő. Nem Isten ítéletétől kellett tartania, sokkal inkább az aggasztotta, hogy Isten mennyire halvány módon gondoskodik az életéről. A 19. fejezetben három kép tárul elénk. Az első, az emberi csalódottság képe az 1-4-ig versekben található. Ne felejtsük el, hogy Illés Isten különleges embere volt: erős férfi, az ima embere. A Bibliában gyakran példaként állítják elénk, különösen a Jakab 5,17-ben: „Illés ugyanolyan ember volt, mint mi, és amikor buzgón imádkozott…” Most a 19. fejezetben egy félős ember benyomását kelti, aki bepánikolt és retteg Jezábeltől. Illést hatalmas kedélyingadozások jellemezték: egyszer fent volt, máskor pedig teljesen padlót fogott. A 18. fejezetben, amikor a Baál papok felett csodálatos győzelmet aratott, úgy nézett ki, mintha a király kegyeit elnyerte volna. Miután Aháb visszatért Jezábelhez, történt valami, amit egy férfinak sosem kellene megtennie: Mindent elmesélt a feleségének. Aháb elmesélte Jezábelnek, mit tett Illés a Baál papokkal. Pontosan mit is mondott neki? Azokról a dolgokról számolt be, amit Illés tett, nem pedig Isten cselekedeteiről. Illésről beszélt, nem Istenről. Nem azt mondta, hogy azok a próféták, akik meghaltak, hamis próféták voltak, hanem csak megölt prófétákról beszélt. Nem tudjuk, hogyan zajlott le Aháb és a felesége Jezábel találkozója, mi minden történhetett. Talán teljes lelkesedéssel közölhette Aháb Jezábellel: aki Illés halálát kívánta. Katonával kerestettni kezdte. Illés teljesen levert volt, jártányi ereje sem maradt. Szomorú volt és elégedetlen saját magával. Érezte a magában rejlő ellentmondást: egyfelől mentette az életét, amikor a halál elől futott, most pedig meg akart halni. Amikor az ember nincs közösségben Istennel, az ellentmondások csalódottsághoz, frusztrációhoz vezethetnek. Neked is volt már hasonló érzésed? Kívántál valamit, később pedig az ellenkezőjét akartad, csak azért, mert boldogtalan voltál? A frusztráció arra az emberre jellemző, aki nincs közösségben Istennel. Most a próféta a rekettyebokor alatt fekszik. Azután lefeküdt, és elaludt a rekettyebokor alatt.” Valószínűleg nagy forróság és csend uralkodott a pusztában. „De egyszer csak egy angyal érintette meg, és ezt mondta neki: KELJ FEL, ÉS EGYÉL!”Illés, elkészült az étel, egyél! „Amikor föltekintett, látta, hogy a fejénél ott van egy forró kövön sült lángos és egy korsó víz. Evett, ivott, majd újra lefeküdt.” Isten gyermeke ilyen szintet ér el, hogy fizikailag már kezd pihenni, de a lelke még beteg egy kissé. Illés is fizikailag megerősödött, ha lelki ereje még nem is térhetett vissza. Számunkra a Hóreb minden olyan hely, ahol találkozás történhet Istennel, talán a templom, a közösség, bibliaóra, vagy csendeshét, vagy lelki beszélgetés, ahova el tudunk menni. Oda, ahol korábban is tapasztaltuk, vagy tudjuk, hogy ott találkozás is lehet Istennel, ha Ő akarja. Márpedig Isten akarni fogja. Isten megerősítette Illést, aki újabb faladatot kapott. Nagyon jó látni, az ember oldalát, néha magunkra is ismeretünk. De, hihetjük és tudatjuk ha az Úr feladattal bízza meg, az övéit, Ő el, és felkészít rá, és soha nem hagy magunkra. Személyre szabott feladatok várnak a küldhető hívő népre. A mi Urunk tele van meglepetésekkel és igazán jól tudja mielőtt állunk, mire van szükségünk és mindig időben cselekszik. Isten tervének a részei vagyunk, veled is tervezett az Úr. Igen lehetnek nehezek, bele is fáradhatunk sok minden miatt, de jusson eszünkbe, hogy ahogy az Illés, úgy mi is az Úr kezében vagyunk. Az övéit soha nem hagyja magara, sőt alkalmassá teszi a feladat elvégzésére, ami mások javát szolgálja és az Úrnak szerez dicsőséget. A mi hívő életünkben is lehet így! Soha ne adjuk fel! Legyen bátor szívünk tenni a dolgunkat, mert tudatjuk, hogy akiben az Úr elkezdte a jó munkát, azt be is fejezi az Ő napjára.