Keresztény klub

Kereszten irgalom

15 éve | Stelkovicsné Balogh Judit | 6 hozzászólás

Voltak szép napok

voltak rosszak.

Voltak örömök,bánatok.

Életünknek ilyen az útja,

hol tűnik a nap,

hol felragyog.

Múlnak az évek,elsuhannak,

alig-alig vesszük észre.

Mire feleszmélünk,már késő!

Messzi múltba hullt

éltünk nagy része.

-A vágyak kihullnak szívünkből,

borongos őszben botorkálunk,

mohos-emlékekre,avarra lép

szüntelen megsebzett lábunk.

Salétrom kúszik egyre feljebb

érzésünk megroggyant falán,

sárgult emlékek húlldogálnak,

életünk szürke alkonyán.

Mély sodrású titkok bomlanak,

kisérnek szelíd bánatok:

Külön utakon,külön sorsunk

külön keresztje ránk ragyog,

és rajta az örök fénysugár.

Szent álmaink nincsenek veszve!!!

Még meg sem voltunk,mikor az

IRGALOM,

megbocsátást írt a keresztre!!!

Páskulyné Kovács Erzsébet.(-Hitvallás a mindennapi szeretetről )

Címkék: voltak szép napok

Kommentáld!

Hozzászólások

Stelkovicsné Balogh Judit üzente 15 éve

Nagyon szépen köszönöm a hozzászólást.

Válasz

Stelkovicsné Balogh Judit üzente 15 éve

Nagyon szépen köszönöm a hozzászólásokat

Válasz

Boros Kinga üzente 15 éve

Nem kell marcangold magad. Csak menj az Úr elé és tedd le a terhedet. Őszintén vallj be Neki mindent s meglásd csodás szabadság érzés tölt majd be.

Ezt tegnap kaptam valakitől, s megosztanám veled .

Interjú Istennel

- Tehát interjút szeretnél tőlem?

- Ha van rá időd! - mondtam.

Isten mosolygott.

- Az én időm örökkévalóság. Milyen kérdések vannak a tarsolyodban?

- Mi az, ami legjobban meglep az emberiséggel kapcsolatban?

Isten így felelt:

- Az, hogy beleunnak a gyerekkorba. Siettetik, hogy felnőjenek, és aztán újra gyerekek szeretnének lenni. Az, hogy elvesztegetik az egészségüket a pénzkereset érdekében, és aztán az összes pénzüket az egészségük helyreállítására költik. Az, hogy miközben aggódva gondolnak a jövőre, elfelejtik a jelent, s így sem a jelenben, sem a jövőben nem élnek. Az, hogy úgy élnek, mintha sohasem halnának meg, és úgy halnak mintha sohasem éltek volna.

Isten megfogta a kezemet, s egy ideig csendben maradtunk. Aztán így kérdeztem:

- Te, mint szülő, mit tartasz fontosnak: mit kell a gyerekeidnek életük során megtanulniuk?

Isten mosolyogva válaszolt:

- Tanulják meg azt, hogy nem kényszeríthetik ki senkinek a szeretetét. Amit megtehetnek, az az, hogy engedik magukat szeretni. Tanulják meg azt, hogy ne méregessék magukat folyton másokhoz. Azt is tanulják meg, hogy a gazdag ember nem az, akinek a legtöbbje van, hanem az, akinek a legkevesebbre van igénye. Azt is tanulják meg, hogy pillanatok alatt mély sebeket ejthetünk szeretteinken, de sok évig tart begyógyítani őket.

Tanuljanak meg elnézőnek, türelmesnek lenni. Tanulják meg, hogy vannak, akik igazán szeretik őket, csak egyszerűen nem tudják kifejezni, vagy kimutatni érzelmeiket.

Tanulják meg, hogy nem mindig elég, ha mások megbocsátanak nekik. Saját maguknak is meg kell bocsátaniuk.