Tragikusan kezdődött az év a nigériai keresztények számára. Egy radikális iszlám csoport támadássorozatot indított az ország északi területén élő hívők ellen, miután felszólította őket, hogy hagyják el a muzulmán többségű országrészt. A legújabb vallási tisztogatás áldozatainak a száma már meghaladja a hatvanat. Az Open Doors emberi jogi szervezet adatai szerint világszerte mintegy 100 millió keresz­tény él veszélyben a hite miatt, legkevesebb 80 százalékuk iszlám országokban.

Az újév véres támadásai január 5-én kezdődtek Gombe tartományban, ahol egy közösség 6 tagját gyilkolták meg. Másnap Adamawa tartomány fővárosában, Yolában fegyveresek támadták meg az Apostoli Gyülekezetet, ahol szintén legalább 8 keresztény veszítette életét. Ezután egy közeli szépségszalonban egy hasonló támadás során három embert öltek meg. A szalon tulajdonosa elmondta: „Három fegyveres tört be a boltomba, az arcukat fekete ruhával takarták el, tüzet nyitottak a vendégekre, és közben azt kiáltozták: Allah hatalmas! Allah hatalmas!" Másnap egy gépfegyveres támadó 20 főt mészárolt le Mubi település városházán, ahol éppen azt tárgyalták, hogyan szállítsák haza egy csütörtöki áldozat holttestét. A közeli Maiduguri Egyetemen pedig két keresztény diákot lőttek le.

Felgyújtott templomok

A támadásokat a Boko Haram nevű csoport vállalta magára. Azt közölték, hogy előző este lejárt az ultimátum, amelyet a Boko Haram szabott a keresztény és animista hitűeknek a döntően iszlám vallásúak által lakott északi országrész elhagyására. A Boko Haram kifejezés azt jelenti, hogy „Tilos a nyugati oktatás!", és a csoport azért harcol, hogy megdöntsék a kormányt, és az iszlám saríán alapuló államot hozzanak létre (lásd keretes írásunkat). Ez a csoport követte el tavaly karácsonykor azt a merényletsorozatot, amely során legalább 42 ember veszítette életét. Az idei merényletekkel kapcsolatban még senkit nem állítottak elő a hatóságok, a nigériai kormány pedig csak nagyon lassan reagál a keresztényeket ért sérelmekre.

Vasárnap már az ország középső részére is átterjedtek a keresztényellenes támadások. Jos városában iszlamista fiatalok megtámadták a Szent Mihály katolikus templomot, és felgyújtottak több más keresztény istentiszteleti épületet. Hivatalos értesülések szerint a gyújtogatás úgy kezdődött, hogy muzulmán fiatalok követtek egy templomba tartó nőt, majd betörtek az épületbe, felgyújtották azt, és további keresztény közösségeket támadtak meg. A nigériai hadsereg igyekszik helyreállítani a városban a rendet, egyelőre kevés sikerrel. Wale Adefarasin pünkösdi pásztor szerint a keresztény-ellenes támadások jelzik a terrorizmus jelenlétét az országban. „Rá kell ébrednünk, hogy a kormány nem segít az ilyen helyzetekben. Illúzió azt állítani, hogy Nigéria biztonságos."

Gyűlölt nyugatiak a turistaparadicsomban

Az Open Doors emberi jogi szervezet idén is kiadta azon országok listáját, ahol a legnagyobb a keresztényüldözés. Nigéria a tavalyi rangsor 23. helyéről idén már a 13.-ra „jött fel". Tavaly mintegy 1000 keresztény halt meg hitéért az országban. Az Open Doors adatai szerint 5 millió keresztény hívő él az északi tartományokban, ahol 1999 óta a saría törvénykezés van érvényben, ezért itt a szervezet szerint további üldözések várhatók.

A világ leginkább keresztényellenes országa ismét Észak-Korea lett, ahol a keresztényeknek el kell rejteniük hitüket, még gyermekeik elől is. Ha valakinek a birtokában Biblia van, az akár halálos büntetést is kaphat, vagy munkatáborba küldik. Kim Hye Sook 28 éven keresztül raboskodott Észak-Korea legrégebbi koncentrációs táborában, a 18-as számú Átnevelő Központban. Mindössze 13 éves volt, amikor a táborba került. Gyermekként is napi 16-18 órát kellett dolgozni a szénbányában. A táborban nagyon sokan éhen halnak, vannak, akik a saját gyermekeiket eszik meg az életben maradásért. Rendszeresesek a nyilvános kivégzések. Jelenlegi becslések szerint 50-70 ezer keresztényt tartanak fogva hitük miatt ilyen táborokban.

Az Open Doors által összeállított sorrendben a következő kilenc helyezett mind muzulmán ország, de jelentős az arányuk a teljes, 50 tagú listában is, amelyek közül 38 országban az iszlám az uralkodó vallás. Carl Moeller, az Open Doors elnöke szerint „Egyiptomban és Észak-Afrikában a keresztényeknek nem az arab tavasz, hanem inkább a hideg tél jött el tavaly, amely megnövelte ellenük a támadások és üldöztetések számát. Keresztények százezrei kénytelenek elmenekülni ezekből az országokból, és reális lehetőség az, hogy belátható időn belül a teljes keresztény lakosság eltűnhet a Közel-Keletről." Ugyanakkor egy új jelenség az, hogy „a muszlimok egyre növekvő létszámban fordulnak Jézus Krisztushoz" - állítja Moeller.

Az Open Doors listáján 12. helyen álló Laoszban hat gyülekezeti vezetőt tartóztattak le karácsony előtt Boukham faluban. Kalodába zárták őket, mivel a keresztény istentisztelettel, úgymond, megsértették a falu vallását. A hatóság már korábban is figyelte őket, mert gyülekezeti házat építettek, és aktívan hirdették az evangéliumot. A férfiak közül egyet óvadék ellenében szabadon engedtek, a többiekről nem tudni, mikor engedik ki őket. Az elmúlt években számos keresztény laoszi börtönbe került, többeket megfenyegettek hitük miatt, mert a laosziak a kereszténységet „nyugati" vallásnak tartják, amely veszélyezteti a helyi lakosság identitását.

Szeptemberben Szomáliában (4. a listán) egy 17 éves fiút fejeztek le szélsőséges iszlámhívők. Guled Jama Muktar és családja 2008-ban érkeztek az országba Kenyából. A szélsőségesek már azóta figyelték őket. A család keresztény, rendszeresen tartottak titkos összejöveteleket a házukban. A gyilkosságot az al-Kaidához közel álló al-Sabab nevű csoport vitte véghez, akik rendszeresen hajtanak végre öngyilkos merényleteket, és mészárolnak le szomáliai civileket, akik többnyire keresztények.

Irakban (9. a listán) a korábban keresztények számára biztonságosnak tartott kurd területeken támadtak keresztény bolttulajdonosok ellen. Az indulatok egy december elején tartott keresztény istentiszteleten csaptak föl, amikor egy helybéli muzulmán, félbeszakítva az összejövetelt, felállt, elsorolta a közelben található keresztények tulajdonában levő üzleteket, majd átvonult az épületen egy „Nincs más Isten, mint Allah" felirattal. Ezután 30 keresztény boltot támadtak meg, és égettek fel. A pogromszerű támadások a következő napokon is folytatódtak, amely során egy keresztény kulturális központot is felgyújtottak.

Vietnamban (19. a listán) november 13-án egy csoport férfi megtámadta az Agapé Baptista Gyülekezet vezetőségét, akik egy evangélista otthonában gyűltek össze Hanoi közelében. A támadás során 9 pásztor komolyan megsérült, több vezetővel és tinédzserkorú gyermekeikkel együtt. A banda felfordította és összetörte a berendezést, az épületen található keresztet pedig a közeli tóba dobták. Hogy megakadályozzák a keresztények menekülését, néhány bandatag tömeget csődített az épület elé azzal, hogy az utcákon azt kiáltozták: „A keresztény pásztorok súlyosan bántalmaznak embereket!" Az elmúlt években a vietnami kommunista állami szervek toleránsabbá váltak a vallás felé, az országban mégis sok esetben bérelnek fel bandákat hasonló keresztényellenes támadásokra. Az elkövetőket ritkán azonosítják, és szinte soha nem vonják felelősségre. Rendszeresek a bebörtönzések és a kínzások. Egy Kahn nevű férfi is hasonlóról számolt be: „Elvittek a rendőrségre, és megkínoztak. Valamit rákötöttek a hüvelykujjamra és az egyik lábujjamra, és a falhoz kötve tartottak három órán át."

Októberben Mianmarban (33. a listán) katonák tüzet nyitottak egy vasárnapi istentiszteletre készülődő közösségre Kachin tartományában. A rajtaütés során fegyvereket kerestek a keresztényeknél. A lövések során senki sem sérült meg, de a katonák öt vezetőt foglyul ejtettek, dróttal megkötözték és súlyosan bántalmazták őket. Miután kiderült ártatlanságuk, és szabadon engedték őket, hazatérve már csak a felgyújtott otthonaik romjait találták.

A buddhista többségű mianmari kormány erős diszkriminációt alkalmaz a keresztényekkel szemben, és rendszeresek az atrocitások.

A nyugati utazók egyik kedvelt turistaparadicsomában, a Maldív-szigeteken (6. a listán) a 30 éves Shijo Kakkattu, indiai származású keresztény tanárt deportálták, miután a rendőrség házkutatás során Bibliát talált a házában. A férfit munkatársa jelentette fel, aki keresztény témájú anyagokat talált az iskolai számítógépen. Az országban szeptemberben szigorítottak az állami törvényeken: az iszlámon kívül bármilyen más vallás terjesztése szigorúan tilos, semmit nem lehet nyomtatásban vagy az interneten kiadni, ami ellentmond az iszlám vallásnak. A szabálysértők kettő-öt éves börtönbüntetéssel sújthatók, a külföldieket deportálják az országból.

Egyre több keresztény kénytelen elhagyni Betlehemet és a Nyugati partot is (a Palesztin Autonóm Területek 44. a listán). A Jézus szülővárosában és annak közvetlen közelében élő hívők földjeit rendszeresen elkobozzák, veréseket és támadásokat kell elszenvedniük. Gyakran előfordul az is, hogy keresztény nőket erőszakkal házasítanak össze muzulmán férfiakkal. Az üldözések sok keresztényt a város elhagyására kényszerítenek, és ennek következtében Betlehemben a keresztény népesség korábbi 80 százalékos számaránya alig 10 százalékra csökkent, Gázában pedig már csak mint­egy egy-kétezer keresztény él.

Az utóbbi évben megszaporodtak az erőszakos cselekmények az Indonéziában (43. a listán) élő keresztények ellen is. Leginkább azok szenvednek, akik az iszlámról tértek át a kereszténységre, és másoknak is elmondják bizonyságukat. Az Open Doors jelentésében szereplő egyik példa szerint Rahmat a börtönben találkozott Krisztussal. Miután megtalálták nála a Bibliáját, megkínozták. Meztelenre vetkőztették, és arra kényszerítették, hogy az indonéz zászló előtt tisztelegjen a börtönudvaron, miközben Bibliáját a fején kellett egyensúlyoznia. Ha a Biblia leesett, újra megkínozták, sőt kitéptek egy lapot a Bibliából, és a szájába tömték. Ezután ugyanúgy, ruhák nélkül egy elkülönített büntetőcellába zárták, ahol a moszkítók csípései és az alacsony hőmérséklet tette próbára. Hetekkel később, mikor kiszabadult, az egyik őr megkérdezte, hogy milyen vallású, akkor Rahmat annyit válaszolt: „Amikor idekerültem, akkor muzulmán voltam, aki a kereszténységgel ismerkedett. Ma már egyértelműen keresztény vagyok."