A mindennapi életünkben sokszor bátortalanok, bizonytalanok vagyunk. Félszegen fordulunk mások felé, és nem merünk kérni, még akkor sem, ha tudjuk, hogy szeretnek minket. Merjünk kilépni bezártságunkból, megnyílni mások felé, és mi is gyakoroljuk a szeretetet! - Sajnos, mivel félszegek vagyunk, nem merjük gyakorolni a szeretetet Istennel szemben sem. - Merjünk hát ráhagyatkozók lenni, merjünk kérni, és elfogadni! - - Jézus egy alkalommal így beszélt tanítványainak a kérő imádságról: „Tegyük fel, hogy valamelyikteknek van egy barátja, aki éjfélkor bekopog hozzá és ezt mondja: „Barátom, adj kölcsön nekem három kenyeret! Útról érkezett egy vendégem, s nincs mivel megkínálnom.” De az kiszól: „Ne zavarj engem! Az ajtó már be van zárva, én is, gyermekeim is ágyban vagyunk. Nem tudok fölkelni, hogy adjak neked.” Mondom nektek: Ha nem is kelne fel, hogy adjon neki barátságból, erőszakossága miatt mégis fölkel, és ad neki annyit, amennyire szüksége van. Mondom tehát nektek: Kérjetek és adnak nektek, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek. Mert mindaz, aki kér, kap, aki keres, talál, és aki zörget, annak ajtót nyitnak. Van - e köztetek olyan apa, aki követ ad fiának, mikor az kenyeret kér tőle? Vagy ha halat kér, akkor hal helyett tán kígyót ad neki? Vagy ha tojást kér, akkor talán skorpiót nyújt neki? Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jót adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább adja mennyei Atyátok a Szentlelket azoknak, akik kérik tőle.” ( Lk 11,5 – 13 ) - Jézus beszédének első fele, az ember és ember kapcsolatáról, a második fele, Isten és az ember kapcsolatáról, beszél. Az első kép nagyon ismerős: kérünk valamit, és ha kitartóan kérjük, megkapjuk. Jézus ezt az adni kész magatartást állítja be isteni törvénynek. Az Atya jót – csak jót ad a Tőle kérőnek. Nem követ, nem kígyót, mert Isten a gyermekeként szeret minket. Az Isten nem tagad meg tőlünk semmit, ami az üdvösségünket szolgálja. - Sok mindent kérhetünk Istentől, de biztosan azt fogjuk megkapni, amire szükségünk van, ami a hasznunkra válik. Még akkor is, ha pillanatnyilag úgy érezzük, hogy semmit sem kaptunk meg abból, amit kértünk. Ő ismer bennünket és tudja, hogy mire van szükségünk hosszútávon. - Mi legtöbbször csak követelődzünk, vagy olyat kérünk Istentől, amit Ő valóban azért nem ad meg, mert nem szolgálná az üdvösségünket. - Mi legtöbbször, önző módon kérünk, és kivételezést, érdemtelen előnyöket szeretnénk. Ha Isten nem teljesíti vagy nem úgy teljesíti kéréseinket, ahogyan mi szeretnénk, akkor már nem akarjuk szeretni, és nem is tudunk nagyvonalúak lenni Vele szemben. - Nem szabadna abba a hibába esnünk, hogy az okoskodásainkkal meghalasztjuk a szeretetet. - Viszont ha elfogadjuk, amit ad az Isten, akkor a nehéz fokozatok is egyre erősíteni fognak minket, és megkapjuk az örömöt, a boldogságot, a lelki békét már a földi életünkben is.