Jézus egy rövid példabeszédet mondott „a két fiúról” A példázat így szól: „Abban az időben Jézus ezt mondta a főpapoknak és a nép véneinek; „Erről mi a véleményetek? Egy embernek két fia volt. Odament az egyikhez, és így szólt hozzá: „Fiam, menj ki ma, és dolgozz a szőlőben!” A fiú azt válaszolta: „Nincs kedvem!”, de később megbánta, és mégis kiment. Odament a másikhoz, és annak is szólt. Az így válaszolt: „Szívesen, uram!” menni azonban nem ment. Kettőjük közül melyikük teljesítette az apa akaratát?” Azt felelték: „Az első.” Erre Jézus így szólt hozzájuk: „Bizony mondom nektek: A vámosok és utcanők megelőznek titeket Isten országában. Mert eljött hozzátok János az igazságosság útján járva, és ti nem hittetek neki, a vámosok és utcanők viszont hittek neki. De ti, akik mindezt láttátok, még ezután sem tértetek jobb belátásra, hogy higgyetek neki!” ( Mt 21, 28 – 32 ) – Figyelhetjük oda arra, hogy különös súlya van az apai felszólításban a "ma" és a fiam szavaknak. A „fiam" megszólítás (szó szerint: „gyermekemet" jelent) és így ez egy inkább gyengéd felkérés volt az apa részéről, semmint parancs. Egy ilyen kérést akár el is lehet utasítani - amint azt az első fiú először meg is teszi. De az apa részéről nem történik különösebb felháborodás. - A két fiú ellentétes magatartása ismert a mindennapi életünkben is. Az első dacosan „nemmel” válaszol, később meggondolta magát, és mégis teljesíti apja kérését. A másik kimondja a jó gyermekhez illő „igent”, - mégsem teljesíti. Mindig a végeredmény a fontos: az egyik az apa szava szerint jár el, a másik nem. A főpapok és a nép vénei válaszukban kénytelenek elismerni, az első fiú teljesítette, a "nem" ellenére is, az apa kérését. - Sokan vagyunk, akik megéltük életünkben, hogy a szüleink, testvéreink, nagyszüleink kérésének a teljesítése nem volt könnyű, mert áldozatot kívánt tőlünk. Ahogyan az Édesapánk kért tőlünk, úgy kér Isten is "ma". Ő is megszólít mindennap Szent Fia által, hogy menjünk ki a „szőlőjébe”, a mindennapi életbe, és végezzük az Őáltala kért napi munkánkat, kötelességeinket. Ne legyünk olyanok, mint a második fiú aki kimondta ugyan elsőre az „igent”, hogy kimegy a szőlőbe, de végül nem ment ki. A második fiú szava „igen”volt, de az életmódjával az sugallta valójában, hogy „nem”. Lehet, hogy Isten felé mi is sokszor mondtunk, vagy mondunk - "nem"- et, de „igenre” korrigáltuk. Utólag látjuk is, hogy helyesen tettük. Igen, amíg a földön élünk, mindig van lehetőség a változtatásra, életünk, szavaink átértékelésére. Ha ezt megtesszük, akkor biztos megkapjuk az Isten kegyelmét. Jézus, Mária, József, a Szentek, és még olyan sok ember tudott elsőre „igent” mondani, és meg is tette azt, amit kért tőle az Isten. Láthatjuk, Isten minden gyermekének időt ad a megtérésre, a kimondott szavaink tetteink átértékelésére, mint ahogyan a példázatban az első fiúnak is adott időt és lehetőséget, hogy újra átgondolja apja szavait és teljesítse kérését.