Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden 

ravaszságával szemben. Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a 

fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a 

gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.

Efézus 6:11-12

 

 

BEVEZETÉS

 

Ez a tanulmány Sátánról szól, a „sötétség angyaláról”. Célunk az, hogy részletes tanulmányt 

készítsünk erről az egyénről azért, hogy szétoszlassunk számos hamis szemléletet, amelyek 

vele kapcsolatban terjednek. Ezt a tanulmányt tíz részre osztjuk.

Három gyakori hamis szemlélet létezik. Az első az, hogy Sátán nem személy, vagy lény, csak 

egy gonosz elv, amellyel mindenkinek küzdenie kell. A másik téves felfogás Sátánt illetően 

az, hogy ő a közvetlen okozója minden ember minden bűnének, így amikor valaki vétkezik, 

azt mindig az ördögre keni. A harmadik pedig az, hogy Sátán, vagy valamelyik démonja 

felelős minden fizikai és mentális rendellenességért.

 

 

I. SÁTÁN LÉTE

 

A Biblia egyértelműen tanítja, hogy Sátán létezik. Ezt három dologból láthatjuk. Először is, 

Sátánt az Ószövetség harminckilenc könyvéből hét könyvben említik: I. Mózesben, I. 

Krónikákban, Jób könyvében, Zsoltárokban, Ézsaiásban, Ezékielben és Zakariásban. 

Másodszor, az Újszövetség huszonhét könyve közül tizenkilenc említi Sátánt: Máté, Márk, 

Lukács, János, Apostolok Cselekedetei, Róma, I. és II. Korinthus, Efézus, I. és II. 

Thesszalonika, I. és II. Timóteus, Zsidókhoz írt levél, Jakab, I. Péter, I. János, Júdás és 

Jelenések könyve. Bár Sátánt nem említi az összes újszövetségi könyv, minden újszövetségi 

szerző említi. Harmadszor, és ez nagyon fontos, Sátán létét maga a Messiás is tanította. A 

négy evangéliumban Sátán összesen huszonkilencszer kerül említésre. A huszonkilenc 

alkalomból huszonöt részben a Messiás említi. A következő versek olyan példák az 

evangéliumból, amelyekben Jesua (Jézus) Sátán létezését tanította: Máté 4:10, Márk 3:26, 

Lukács 13:16 és János 12:31.

Így nincs is kérdés efelől, hogy a Biblia tanítja Sátán létét. Nem csupán képzeletbeli lény vagy 

kisugárzás; több a gonosz elvnél. Valós lény, és a Biblia mind az Ó-, mind pedig az 

Újszövetségben tanít a létezéséről. Sátán nem csak az apokaliptikus vagy látnoki könyvekben 

szerepel, amelyek számos szimbólummal teljesek, mint például a Jelenések könyve, hanem 

prófétai és történelmi könyvekben is. A Biblia egyértelműen tanítja Sátán létezését.Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden 

ravaszságával szemben. Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a 

fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a 

gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.

Efézus 6:11-12

BEVEZETÉS

Ez a tanulmány Sátánról szól, a „sötétség angyaláról”. Célunk az, hogy részletes tanulmányt 

készítsünk erről az egyénről azért, hogy szétoszlassunk számos hamis szemléletet, amelyek 

vele kapcsolatban terjednek. Ezt a tanulmányt tíz részre osztjuk.

Három gyakori hamis szemlélet létezik. Az első az, hogy Sátán nem személy, vagy lény, csak 

egy gonosz elv, amellyel mindenkinek küzdenie kell. A másik téves felfogás Sátánt illetően 

az, hogy ő a közvetlen okozója minden ember minden bűnének, így amikor valaki vétkezik, 

azt mindig az ördögre keni. A harmadik pedig az, hogy Sátán, vagy valamelyik démonja 

felelős minden fizikai és mentális rendellenességért.

I. SÁTÁN LÉTE

A Biblia egyértelműen tanítja, hogy Sátán létezik. Ezt három dologból láthatjuk. Először is, 

Sátánt az Ószövetség harminckilenc könyvéből hét könyvben említik: I. Mózesben, I. 

Krónikákban, Jób könyvében, Zsoltárokban, Ézsaiásban, Ezékielben és Zakariásban. 

Másodszor, az Újszövetség huszonhét könyve közül tizenkilenc említi Sátánt: Máté, Márk, 

Lukács, János, Apostolok Cselekedetei, Róma, I. és II. Korinthus, Efézus, I. és II. 

Thesszalonika, I. és II. Timóteus, Zsidókhoz írt levél, Jakab, I. Péter, I. János, Júdás és 

Jelenések könyve. Bár Sátánt nem említi az összes újszövetségi könyv, minden újszövetségi 

szerző említi. Harmadszor, és ez nagyon fontos, Sátán létét maga a Messiás is tanította. A 

négy evangéliumban Sátán összesen huszonkilencszer kerül említésre. A huszonkilenc 

alkalomból huszonöt részben a Messiás említi. A következő versek olyan példák az 

evangéliumból, amelyekben Jesua (Jézus) Sátán létezését tanította: Máté 4:10, Márk 3:26, 

Lukács 13:16 és János 12:31.

Így nincs is kérdés efelől, hogy a Biblia tanítja Sátán létét. Nem csupán képzeletbeli lény vagy 

kisugárzás; több a gonosz elvnél. Valós lény, és a Biblia mind az Ó-, mind pedig az 

Újszövetségben tanít a létezéséről. Sátán nem csak az apokaliptikus vagy látnoki könyvekben 

szerepel, amelyek számos szimbólummal teljesek, mint például a Jelenések könyve, hanem 

prófétai és történelmi könyvekben is. A Biblia egyértelműen tanítja Sátán létezését.

 

 

II. SÁTÁN EREDETE

 

A Sátán eredetéről szóló fő írásrész Ezékiel 28:11-15:

És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván: Embernek fia! kezdj gyászéneket Tírus királyáról, és 

mondd néki: Így szól az Úr Isten: Te valál az arányosság pecsétgyűrűje, teljes bölcseséggel, 

tökéletes szépségben. Édenben, Isten kertjében voltál; rakva valál mindenféle drágakövekkel: 

karniollal, topázzal és jáspissal, társiskővel és onixxal, berillussal, zafirral, gránáttal és 

smaragddal; és karikáid mesterkézzel és mélyedéseid aranyból készültek ama napon, melyen 

teremtetél. Valál felkent oltalmazó Kérub; és úgy állattalak téged, hogy Isten szent hegyén 

valál, tüzes kövek közt jártál. Feddhetetlen valál útaidban attól a naptól fogva, melyen 

teremtetél, míg gonoszság nem találtaték benned.

Sátán eredetét illetően ez a rész négy dolgot mutat meg nekünk. Először is, amikor Sátán 

teremtetett, ő volt „az arányosság pecsétgyűrűje, teljes bölcsességgel, tökéletes szépségben

(11-12 vers). Az „arányosság pecsétgyűrűje”-ként fordított héber kifejezés jelentése „egy 

mintát betölteni”, „egy tervezetet betölteni”. Az Ezékiel által elénk vetített kép az, hogy 

amikor Isten elkezdte teremtő munkáját, úgy döntött, hogy önmagát egy meghatározott 

mintára vagy tervezetre korlátozta, amelyet nem volt hajlandó meghaladni. Amikor az 

állatokat teremtette, ők ennek a mintának csak egy részét töltötték ki; amikor megteremtette 

az embert, a mintának ismét egy része lett kitöltve; az angyalok teremtésével a minta még 

inkább ki lett töltve. Ám amikor Isten ezt a bizonyos lényt megteremtette, akkor bepecsételte

a mintát (annak teljességét), vagyis a bölcsesség és szépség terén kitöltötte az egész mintát. Ez 

azt jelenti, hogy az összes teremtett lény közül Sátán messze a legbölcsebb és a legszebb.

Mindazok a portrék, amiket a művészek az évszázadokon át Sátánról festettek, s amelyek 

rútnak, kísértetiesnek és félelmetesnek ábrázolták őt egyszerűen tévesek, hiszen mindennek 

éppen az ellenkezője az igaz. Az összes teremtett lény közül Sátán valójában a legbölcsebb és 

a leggyönyörűbb.

Sátán eredetével kapcsolatban a második dolog az, hogy ő teremtett lény (13. vers); nem 

létezett az örökkévaló múltban. Sátán nem csupán egy „örökkévaló gonosz elv”, amely 

mindig is az „örökkévaló jó elve” mellett létezett. Valós lény, akit Isten teremtett. 

Teremtésének idején két dolog jellemezte. Először is, kövek borították, amitől „szikrázó” lett. 

Másodszor pedig, ő volt felelős a karikákért (a kézi dobokért – a szerk.) és mélyedésekért (a 

sípokért - a szerk.), amelyek az imádat részét képezték. Amikor Sátán megteremtetett, az ő

szolgálata volt a trónon ülő Isten mennyei imádatát vezetni. Sátánt, mint a mennyei papot írja 

le, aki Isten imádatát vezeti.

Sátán eredetével kapcsolatban a harmadik dolog az, hogy teremtésekor kerubnak teremtetett 

(14. vers). Az angyali lényeknek három rendje van. A legalacsonyabb az angyalok rendje, és 

élükön Mihály a fő-, vagy arkangyal. Az angyalok fölött állnak a szeráfok, a szeráfok fölött

pedig a kerubok. Amikor Sátán megteremtetett, nem a legalacsonyabb, angyali rendbe 

tartozott, nem is a középső, szeráfi rendbe, hanem kerubnak, a legmagasabb rendű lénynek 

lett teremtve. A 14. vers azt mondja, hogy felkent kerub volt. Amikor megteremtetett a többi 

kerubbal egyenrangú kerub volt. Valamikor az örökkévaló múltban azonban Isten 

kiválasztotta ezt a bizonyos kerubot, és felkente őt, vagyis „messiásolta” őt, s ezzel tekintélyt 

szerzett az összes többi kerub fölött. Ahogyan Mihály az arkangyal az angyalok fölötti 

tekintély, úgy Sátán a kenetével ark-kerub lett, az összes többi kerub fölötti tekintély.

Sátán eredetével kapcsolatban a negyedik dolog az, hogy teremtésekor tökéletes volt (15.

vers). Isten hibátlannak teremtette. Annyira tökéletes volt, hogy megvolt az az egyedi 

képessége, amelyet úgy neveznek, hogy „az ellentétes döntés hatalma”, vagyis az a képesség, 

amellyel az egyén saját természete ellenére dönt. Isten nem rendelkezik ezzel a képességgel, s 

Isten ezért nem képes vétkezni; nem cselekedhet isteni természete ellenére. Sátánnak megvolt

az ellentétes döntés hatalma. Szent és tökéletes volt, de képes volt tökéletlen és szentségtelen 

döntés meghozatalára.

Összegzés: Ezékiel Sátánról szóló tanítását öt pontban foglalhatjuk össze. Először is, Sátán 

teremtett lény, ezért nem öröktől fogva létezik. Másodszor, tökéletesnek teremtetett, 

hibátlannak. Harmadszor, kerubnak teremtetett, a mennyi lények legmagasabb rendjébe 

tartozott. Negyedszer, mivel a bölcsesség és szépség vele pecsételtetett be, ő volt a 

legbölcsebb és legszebb lény az összes teremtett lény között. Ötödször, felkent kerub volt, 

vagyis az összes teremtett lény között ő volt a legnagyobb hatalmú és tekintélyű.

 

 

 

III. SÁTÁN BUKÁSA

 

Sátán bukását az Írás négy része taglalja.

A. Az első bűnös: Sátán

Az első rész I. János 3:8, ahol János azt mondja, hogy az ördög kezdettől fogva vétkezett. A 

lényeg az, hogy az első bűnös Sátán volt.

B. Az első bűn: a büszkeség

A második rész I. Timóteus 3:6. Ebben az összefüggésben Pál felsorolt egy sor olyan 

jellemzőt, amellyel a helyi gyülekezet leendő vénjének rendelkeznie kell. Ezek között a 

jellemezők között Pál kijelenti: Ne legyen új ember, nehogy felfuvalkodván, az ördög 

kárhozatába essék. 

Új hívőt soha nem szabad tekintéllyel bíró pozícióba helyezni a helyi gyülekezetben, mert 

minden új hívő lelkileg éretlen, egyszerűen annál a ténynél fogva, hogy új hívő. Ha vezetői 

szerepet kap, mielőtt lelkileg készen állna erre, büszkévé válhat, s ettől ugyanabba a bűnbe 

eshet, ami Sátán bukását is okozta. Az első bűn tehát a büszkeség bűne volt, és az első bűnös 

Sátán volt.

C. Sátán bukása: a bűn következménye

A harmadik írásrész Ezékiel 28:15-19: Feddhetetlen valál útaidban attól a naptól fogva, 

melyen teremtettél, míg gonoszság nem találtaték benned. Kereskedésed bősége miatt belsőd 

erőszakossággal telt meg és vétkezél; azért levetélek téged az Isten hegyéről, és elvesztélek, te oltalmazó Kérub, a tüzes kövek közül. Szíved felfuvalkodott szépséged miatt; megrontottad 

bölcsességedet fényességedben; a földre vetettelek királyok előtt, adtalak szemük 

gyönyörűségére. Vétkeid sokaságával kereskedésed hamisságában megfertőztetted 

szenthelyeidet; azért tüzet hoztam ki belsődből, ez emésztett meg téged; és tevélek hamuvá a 

földön mindenek láttára, akik reád néznek. Mindnyájan, akik ismertek a népek közt, 

elborzadnak miattad; rémségessé lettél, s többé örökké nem leszel!

Ebben a fejezetben Ezékiel részletekkel szolgál Sátán bukásáról. A 15. versben szereplő

kijelentés áll a legközelebb ahhoz, hogy megismerjük a bűn eredetét: gonoszság találtaték 

benned (Sátánban). Egy tökéletes, szent lényben valahogyan gonoszság találtatott. A 16. vers 

leírja, hogy miben is állt ez a gonoszság: vétkezél. Hogyan vétkezett? Kereskedése bősége 

miatt. Ennek a héber kifejezésnek a jelentése ez: „ide-oda menni egyik személytől a másikig, 

egyik helyről a másikra.” Amikor gonoszság találtatott Sátánban egyik angyaltól a másikig 

ment, hogy megpróbálja biztosítani hozzá való hűségüket úgy, hogy Istent rágalmazta. Sátán 

meggyőzte az angyalok megszámlálhatatlan seregének egyharmadát, akik csatlakoztak hozzá, 

a kétharmaduk azonban nem ezt tette. Sátán kifejezett bűne itt az volt, hogy rágalmazta Istent

minden angyalnak. Ez a bűnös tett a büszkeség bűnében gyökerezett; majd a rágalmazás bűne 

erőszakossághoz vezetett; Sátán erőszakot okozott a mennyben azáltal, hogy egy felkelést

vezetett.

Mivel Sátán ezen a két módon vétkezett, a 16. vers szerint kivettetett első két lakhelyéről.

Először is levettetett az Isten hegyéről; többé már nem ő volt Isten trónjának őrzője, sem 

pedig a mennyei főpap, aki az imádatot vezette. Másodszor, elpusztíttatott a tüzes kövek 

közül; többé nem ő irányította az eredeti földet, amely telve volt drágakövekkel első teremtése 

alkalmával.

A Sátánban talált gonoszság a természetében lévő benső romlottsággal volt kapcsolatban.

Először is, megromlott a tökéletes, szent természete. Másodszor, a romlottság bűnös tetthez 

vezetett, amely két részből állt: angyalról angyalra járt rágalmazva Istent, és erőszakot tett a 

mennyben a lázadás vezetésével. Az alapvető ok a büszkeség volt. A büszkeség vezetett Sátán 

gonoszságához, amely cserébe a bűn tettéhez vezetett. Tökéletes szépsége miatt büszkesége

felemeltetett, és a fényességében lakozó büszkeség megrontotta bölcsességét. Amikor már 

képtelen volt helyesen gondolkodni, elkezdett helytelenül elmélkedni a szépségéről, a 

bölcsességéről, a hatalmáról és a tekintélyéről. Ahelyett, hogy továbbra is alázatosan 

alávetette volna magát Istennek, aki mindezeket adta neki, telve lett büszkeséggel. Még 

mindig ő a legbölcsebb minden teremtmény közül, ám a bölcsessége megrontatott; s mivel a 

büszkesége a bölcsesség megrontásához vezetett, gonoszság találtatott benne (15. vers).

Bűnös természetet fejlesztett ki, amely bűnös tettekhez vezetett.

Ezékiel Sátán jövőbeli, végső ítéletével zárja le témáját (18. és 19. versek).

D. Sátán végső ítélete

A Sátán bukásával foglalkozó negyedik írásrész Ézsaiás 14:12-14: Miként estél alá az égről 

fényes csillag, hajnal fia!? Levágattál a földre, aki népeken tapostál! Holott te ezt mondád 

szívedben: Az égbe megyek fel, az Isten csillagai fölé helyezem ülőszékemet, és lakom a 

gyülekezet hegyén messze északon. Felibök hágok a magas felhőknek, és hasonló leszek a 

Magasságoshoz.

A 12. vers összefoglalja Sátán bukását. A néhány fordításban előforduló Lucifer nevet majd

az V. fejezetben tárgyaljuk. Sátánra fényes csillagként, a hajnal fiaként utaltak, s egy bizonyos 

ponton elbukott. 

A 13-14. vers megindokolja, hogy miért bukott el: ötször jelenti ki, hogy mi mindent tesz 

majd. Amikor Sátán megtelt büszkeséggel, büszkesége ennek az öt kijelentésnek a 

kihirdetéséhez vezetett. Minden egyes kijelentésnek különleges jelentősége van.

Elsőször is, az égbe megyek fel. Sátán nem volt elégedett azzal a magas pozícióval, amit Isten 

adott neki Isten trónjának őrzőjeként, amely szerint hatalmában állt megmondani, ki mehet be 

Isten jelenlétébe, és ő birtokolta az eredeti teremtés szerinti földet. Magasabb pozíciót akart a 

már meglévőnél, s az egyetlen magasabb pozíció Isten trónja volt, amelynek joga kizárólag a 

Messiást illeti meg (Efézus 1:20-21). Az első akaratával Isten trónját akarta bitorolni, és ő

akart a trónon ülni a Messiás helyett.

Másodszor, az Isten csillagai fölé helyezem ülőszékemet. Amikor a csillag szót szimbolikus 

értelemben használják, az mindig angyalt jelent, akár bukott, akár nem bukott angyalról 

legyen szó (Jób 38:7, Júdás 13, Jelenések 1:20, 9:1, 12:4). A 12. versben Sátánra használják 

ezt a szót. Ezen akaratával azt a vágyát fejezte ki, hogy övé legyen az egyedüli tekintély az 

összes angyal fölött. Ez azzal járt volna, hogy Mihályt lemondatta volna arkangyali 

pozíciójáról, és ő maga vált volna az arkangyallá. 

Harmadszor, lakom a gyülekezet hegyén messze északon. Ezt a kifejezést más helyen a 

millenniumi királyság leírására használják (Zsoltárok 48:2, Ézsaiás 2:2, 4:5-6). Sátán tudta, 

hogy Isten terve szerint Isten Fia uralkodna Messiásként Izrael fölött. Ezzel az akaratával 

Sátán kifejezte azt a vágyát, hogy ő legyen a messiási uralkodó Izrael fölött.

Negyedszer, felibök hágok a magas felhőknek. Amikor a felhő szót jelképes értelemben 

használják, mindig a sekina dicsőségre utalnak (II. Mózes 16:10, 40:34-38, I. Királyok 8:10-

11, Máté 26:64). Ez az az egyedi dicsőség, amely kizárólag Istenhez tartozik, s amit Sátán 

magának szeretett volna megszerezni.

Ötödször, hasonló leszek a Magasságoshoz. Amikor Istenre Magasságosként utalnak, az 

Istent, mint a menny és a föld birtokosát emelik ki (I. Mózes 14:18-19). Ezzel az akaratával 

Sátán azt a vágyát fejezte ki, hogy ő legyen a kizárólagos és egyedüli birtokosa mindennek, 

amit Isten teremtett I. Mózes 1:1-ben, tekintély, hatalom és irányítás tekintetében olyan akart 

lenni, mint Isten.

Ezzel az öt akarattal Sátán felkelést vezetett a mennyben, majd utána elítélték és levetették.

Mi volt bukásának sátáni motivációja? A sátáni motiváció az volt, hogy olyan legyen, mint 

Isten. Sátán azon vágya okozta saját bukását, hogy olyan legyen, mint Isten (Ézsaiás 14:14). 

Egy másik, Sátán eredetével és bukásával foglalkozó részben (Ezékiel 28:11-19) érdekes 

megfigyelni, hogy Ezékiel Sátánról szóló diskurzusának előszavaként Tírus hercegének

kárhoztatását említi, aki a 2. és 6-9. versekben olyan akart lenni, mint Isten. Tírus hercegének

bűne (1-10. versek) a háttere Tírus királya bűnének a 11-19. versekben, aki maga Sátán volt, 

és olyanná akart válni, mint Isten. A sátáni motiváció az volt, hogy olyan akart lenni, mint 

Isten, és ez okozta Sátán bukását.

Az ember bukását is az a bűn okozta, hogy vágyott olyan lenni, mint Isten. I. Mózes 3:5 

szerint az egyik motiváció, amit Sátán adott Évának arra, hogy engedetlen legyen Istennel 

szemben, az a vágy volt, hogy olyan legyen, mint Isten. Azon a ponton Éva vágyott arra, hogy 

olyan legyen, mint Isten, és Sátán értelmét tükrözte vissza. A sátáni elme és a sátáni 

motiváció legnagyobb tükröződése azonban még nem történt meg. Az Antikrisztus fő bűne 

ugyanez a vágy lesz, hogy olyan legyen, mint Isten: maga ül be mint Isten az Isten 

templomába, Isten gyanánt mutogatván magát. (II. Thesszalonika 2:4). Minden olyan vágy, 

amely arra irányul, hogy valaki olyan legyen, mint Isten, Sátán értelmét tükrözi.

A Messiás értelme azonban az, hogy olyan legyen, mint egy szolga (Filippi 2:5-11). Az a 

hívő, aki olyan akar lenni, mint egy szolga, és szolgai szerepet ölt, az a Messiás értelmét 

tükrözi.

 

 

IV. SÁTÁN SZEMÉLYISÉGE 

 

A. A személyiség jellemzői által bizonyított

Számos hamis tanítás létezik, amelyek Sátánt pusztán kisugárzásként vagy gonosz elvként 

tartják számon, nem valós személyként. Ha bizonyítani tudjuk, hogy Sátánnak van 

személyisége, akkor ő is egyéni személy. Sátán valós személyének tényét bizonyítja az, hogy 

a személyiség mindhárom attribútumával bír: értelemmel, érzelemmel és akarattal.

 

1. Értelem

Először is, Sátán rendelkezik értelemmel. Jób 1. és 2. fejezetében például Jób igazságossága 

felől vitatkozik Istennel, ez pedig azt mutatja, hogy van értelme. Máté 4:6-ban idézni tud az 

Írásból. Lukács 4:1-12-ben Jesuával folytat beszélgetést. II. Korinthus 11:3 álnoknak jellemzi, 

ami az értelem funkciója. Efézus 6:11-ben Pál az ördög ravaszságáról ír, ami szintén az 

értelem funkciója. Mindebből világosan kiderül, hogy Sátánnak van értelme, ami a 

személyiség első attribútuma.

 

2. Érzelem

Másodszor, Sátánnak vannak érzelmei. I. Timóteus 3:6 szerint Sátán képes arra, hogy 

felfuvalkodott legyen, vagyis telve legyen büszkeséggel, és ez egy érzelem. Ráadásul 

Jelenések 12:12-ben és 17-ben Sátán dühéről ír, ami a harag emóciója. Sátánnak tehát 

érzelmei is vannak, és értelme is.

 

3. Akarat

Harmadszor, Sátánnak akarata is van. Ézsaiás 14:13-14-ben például öt különböző alkalommal 

jelenti ki Sátán azt, hogy mit fog tenni. Lukács 4:6-7 elmondja, hogy a világ királyságait 

annak adhatja, akinek csak akarja. II. Timóteus 2:26 arról szól, hogy Sátán akarata foglyul ejt 

embereket. I. Péter 5:8-ban Péter úgy ír Sátánról, mint aki keresi, hogy kit faljon föl. Körbejár, 

keresi és kiválasztja az áldozatait, s döntését az akaratára alapozza. 

A személyiséget jellemző három attribútum az értelem, az érzelem és az akarat, és Sátán 

mindhárommal rendelkezik.

 

B. Személyes névmások használata bizonyítja

Nem a fenti az egyetlen módja Sátán személyének bizonyítására. A másik mód a személyes 

névmások használata. A héber nyelvben nincs semlegesnem, így valami vagy hímnemű, vagy 

nőnemű. Még azok a dolgok is, amit az angolban semlegesnek tekintenek, mint például az 

asztal, vagy szék szavak, a héberben hímnemű vagy nőnemű főnevek. A héber nyelv tehát 

nem döntő Sátánt illetően.

A görög nyelvben azonban mindhárom nem szerepel, a hímnem, a nőnem és a semlegesnem 

is. Amennyiben Sátán pusztán egy „dolog” lenne, és nem lenne személye, következetesen a 

semlegesnemet használnák rá a görögben. Ám minden alkalommal, amikor az 

Újszövetségben a görög nyelv Sátánt említi, mindig hímnemű személyes névmást használ rá.

Mindig úgy utal rá, mint „ő” (hímnemben), ”őt” (hímnemben),” az övé” (hímnemben), és 

sohasem úgy, hogy „az”. A görög személyes névmás hímnemben történő alkalmazása azt 

mutatja, hogy Sátán személy; nem lehet semleges nemben, vagy egyszerűen dologként utalni 

rá.

 

C. Egy személyiség tettei bizonyítóak

Sátán személyiségének harmadik bizonyítéka az, hogy egy személyiség minden tettét 

produkálja. Nem úgy cselekszik, mint egy tárgy, hanem mint egy személy. I. János 3:8-ban 

például János apostol így ír: Aki a bűnt cselekszi az ördögből van; mert az ördög kezdettől 

fogva bűnben leledzik.

Az a tény, hogy Sátán kezdettől fogva bűnt cselekszik, a személyének cselekedeteit mutatja, 

hiszen a dolgok nem cselekednek bűnt, csak a személyek. I. Krónika 21:1-ben Sátán képes az 

embereket cselekvésre indítani; vagy ellenállni dolgoknak. Zakariás 3:1-ben vádlóként festik 

le, mint egy ügyészt. János 8:44-ben Sátán képes vágyakozni, hazudni és gyilkolni. Zsidókhoz 

írt levél 2:14-ben Sátánnak hatalma és tekintélye van. Mindezek egyértelműen azt mutatják, 

hogy Sátán egy személy tetteit viszi véghez. Ezek nem semleges dolgok tettei, hanem egy 

személy tettei. Ezért tehát Sátán egy személy.

 

D. Erkölcsileg felelős egyénként kezelik 

Sátán személyi mivoltának negyedik bizonyítéka az, hogy Sátánt erkölcsileg felelős 

egyénként kezeli. Máté 25:41 például kijelenti, akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: 

Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, a mely az ördögöknek és az ő angyalainak 

készíttetett.

Sátán sorsa a tűznek tava. Semleges dolgokat nem vetnek a tűznek tavába, csak személyeket.

A tény, hogy Sátán sorsa az, hogy a tűz tavába vettetik, azt mutatja, hogy erkölcsileg felelős

lényként kezelik, ami azt jelenti, hogy személy.

János 16:11 így szól: Ítélet tekintetében pedig, hogy e világnak fejedelme megítéltetett.

Ez is azt mutatja, hogy erkölcsileg felelős lényként kezelik, ahogyan a személyeket szokás.

 

 

V. SÁTÁN ELNEVEZÉSEI

 

Az Írásban számos elnevezést találunk Sátánra. Ezeket négy csoportba kategorizáljuk.

A. Sátán nevei

 

1. Sátán

A Biblia összesen négy névvel illeti Sátánt. Az első a leggyakoribb: Sátán. A héber 

Ószövetség tizenkilenc alkalommal használja ezt az elnevezést. Az egyik ilyen alkalom 

Zakariás 3:1. A név görög változata a Satanas. A görög Újszövetség harminchat alkalommal 

használja ezt az elnevezést. Az egyik példa erre Jelenések 12:9. A név jelentése „ellenség” 

vagy „ellenálló”. Ez a név azt hangsúlyozza, hogy Sátán az Isten királyságával szembenálló 

királyság vezetője.

 

2. Ördög

A második elnevezés az ördög. A görög szó a diabolos, melyet a görög Újszövetség 

harmincöt alkalommal használ (Jelenések 12:9). A szó jelentése „vádló”, „rágalmazó”, vagy„az, aki botlásra késztet minket”. Ez a név olyannak írja le Sátánt, mint aki mind Istent, mind 

pedig a hívőt rágalmazza.

 

3. Béliál

A harmadik neve Béliál, ezt a nevet II. Korinthus 6:15-ben találjuk. E név jelentése 

„értéktelen”, s Isten nézőpontját képviseli a már vétkező Sátánról.

 

4. Belzebúb

A negyedik név a Belzebúb. A név a héber Baal Zvuv szóból ered, amelynek szószerinti 

jelentése „a legyek ura”. II. Királyok 1:2,3,6,16 szerint ő volt Ekron istene, a filiszteusok egy 

istene. Az Újszövetségben a Belzebúb nevet Máté 10:25-ben, 12:24,27-ben, Márk 3:22-ben, 

Lukács 11:15,18 és 19-ben találjuk. A görög formája a Beelzebul, és kicsit eltérő jelentéssel 

bír. Azt jelenti, hogy a „királyi palota ura”. Az istenség eredeti filiszteus neve is ezt jelentette, 

ám a rabbik soha sem fogadták el azt, hogy Beelzebul a királyi palota ura, és Belzebúbra 

változtatták a nevét, hogy kigúnyolják: „Ő nem a királyi palota ura, hanem a legyek ura”. Az 

újszövetségi időkre tehát már így vált ismertté Sátánnak ez a neve.

 

B. Sátán címei

Sátánnak tíz sajátos címet tulajdonít az Írás.

 

1. Fényes csillag, hajnal fia

Az első cím: fényes csillag, hajnal fia (Ézsaiás 14:12). Rettentően sajnálatos, hogy a King 

James Biblia ezt a „Lucifer” névnek fordította. A Lucifer szó a héber fényes csillag szó latin 

fordítása. Angolul helyesen nem Lucifernek kellene lennie, mert ez sosem a bibliai neve vagy 

címe Sátánnak. A helyes cím: fényes csillag, hajnal fia. A héber a „ragyogó” jelentést 

hangsúlyozza. Arra utal, hogy Sátán eredeti állapotában ragyogó volt, drága kövekkel rakott 

Ezékiel 28 szerint, és II. Korinthus 11:14 szerint még ma is képes a világosság angyalaként

megjelenni.

 

2. A pusztító

A második cím a pusztító. Ezt a címet Jelenések 9:11-ben találjuk, ahol mind a héber, mind a 

görög alak meg van adva. A héber alak az Abbadon, a görög pedig az Apollyon. Mind a héber, 

mind pedig a görög szó jelentése „pusztító”, mivel ő mind a fizikai, mind a spirituális életet 

elpusztítja. Lehetséges, hogy Jelenések 9:11 egy fő démonról szól, nem pedig Sátánról.

Amennyiben azonban Sátánra utal, és nem egy fő démonra, akkor Sátánt pusztítóként jeleníti 

meg.

 

3. E világ fejedelme

Sátán harmadik címe: e világ fejedelme (János 12:31, 14:31, 16:11). A „világ” szónak 

fordított görög szó a kosmos, és a kozmosz Isten királyságának és uralkodásának sátáni 

megfelelője (hasonmása). Ő a kozmosz fejedelme, csakúgy, ahogyan a Messiás Isten 

országának fejedelme. Ez a cím Sátánt úgy jellemzi, mint akinek beteljesedett az ötödik 

akarata, hogy olyan legyen, mint Isten. Arra utal, hogy Sátán véghezviszi hamisított 

programját.

 

4. A levegőbeli hatalmasság fejedelme

A negyedik címe: a levegőbeli hatalmasság fejedelme (Efézus 2:2). Ez a cím két dolgot 

hangsúlyoz. Először is azt, hogy Sátán a harmadik, és jelenlegi lakhelyén van, az 

atmoszférikus égben. Másodszor azt hangsúlyozza, hogy tekintélye van azok fölött az 

angyalok fölött, akik elbuktak vele. Ő a hatalmasságok fejedelme, más hatalmasságoké vagy a 

bukott angyaloké.

 

5. E világ istene

Sátán ötödik címe: e világ istene (II. Korinthus 4:4). Az itt használt görög szó nem a kosmos, 

hanem az aion, amelynek jelentése „kor”. Azt a filozófiai rendszert hangsúlyozza, amely 

szemben áll Istennel: ez a filozófiai rendszer a jelenkor és a kozmosz szelleme. Amikor 

Efézus 2:2 azt mondja: e világ folyása, az a görögben az e kozmosz aion-ja. Sátán ennek a 

kozmosznak a fejedelme, és egy filozófiát propagál ebben a kozmoszban, amely erre a korra 

jellemző. Galátzia 1:4 szerint a hívők megszabadultak ebből a jelenvaló gonosz világból,

megszabadultak a filozófiának azon rendszerétől, ami e kor szelleme. Ez a cím a sátáni 

filozófiát hangsúlyozza, amely a kozmosz fölötti uralmának kimunkálását támogatja.

6. A gonosz

Sátán hatodik címe: a gonosz (Máté 6:13, János 17:15, II. Thesszalonika 3:3, I. János 5:18-

19). A görög szó a ponérosz, ami romlott természetét hangsúlyozza. Természetét tekintve ő a 

gonosz, a máshol jelenlévő gonoszság forrása.

7. Felkent kerub

A hetedik cím a felkent, oltalmazó kerub (Ezékiel 28:14). Ez a cím két dolgot hangsúlyoz.

Először is megmutatja, hogy a mennyei lények melyik rendjébe tartozik, a kerubokéba. 

Másodszor, kihangsúlyozza egyedi helyzetét: felkent, oltalmazó kerub volt. Vannak kerubok, 

akik Isten trónját tartják, a trón alatt állnak, ezért jellemzik néha úgy Istent, mint aki a 

kerubok fölött ül. Sátán azonban egykor az oltalmazó kerub volt. Ő volt a kupola Isten trónja 

fölött. Az összes többi kerub a trón alatt volt, de Sátán, a felkent kerub Isten trónja fölött volt.

 

8. A démonok fejedelme

Nyolcadik címe: a démonok fejedelme (Máté 12:24, Lukács 11:15). Ez a cím az angyalok 

egyharmada fölötti tekintélyét hangsúlyozza, akik vele együtt buktak el.

9. Tírus királya

Kilencedik címe: Tírus királya (Ezékiel 28:11-12). Ez az elnevezés azt hangsúlyozza, hogy ő

irányítja e világ földi királyságait.

10. Babilon királya

Tizedik címe: Babilon királya (Ézsaiás 14:4,12,14), és ez a cím is a nemzetek fölötti 

irányítását hangsúlyozza.

 

C. Sátán jellemzése

Sátán elnevezéseiben a harmadik kategória Sátán jellemzése, amelyből összesen öt van.

 

1. A testvérek vádlója

Először is, a testvérek vádlójának nevezik (Jelenések 12:10). Amikor a hívő a megvallatlan 

bűn állapotában van, Sátán előbb vagy utóbb megjelenik Isten trónja előtt, és megvádolja a 

hívőt az adott bűnnel. A hívőknek ezért van szükségük Jézus szolgálatára, mint szószólójukra.

Amikor Sátánnak alapja van a hívők vádolására, a Messiás azt mondhatja: „Írjátok azt a bűnt 

az én számlámra, már megfizettem azért a bűnért akkor, amikor meghaltam ezért az emberért 

a kereszten”. Sátán a testvérek vádlója, a szentek vádlója.

Jób könyvében két példát találunk arra, hogy Sátán a testvérek vádlója. Az első Jób 1:9-11, 

amikor azzal vádolja Jóbot, hogy csak azért igaz Isten előtt, mert Isten megáldotta; azzal 

vádolta Jóbot, hogy helytelen a motivációja. Jób 2:4-5-ben ismét ezt tette, amikor azt állította, 

hogy az ember mindent megtesz azért, hogy az életét mentse, s ez Jóbra is vonatkozik. Sátán 

nem csupán az egyes szenteket, hanem Izraelt nemzetként is vádolja Isten előtt. Erre Zakariás 

3:1-2-ben látunk példát.

 

2. A világosság angyala

A második jellemzés: a világosság angyala (II. Korinthus 11:14). Ez a jellemzés a csalárd 

természetét hangsúlyozza. Ez is az ötödik akaratának a megvalósítása: olyanná leszek, mint a 

Magasságos. Sátán felállított egy hamis programot, és a világosság hamis angyalaként jelenik 

meg. A valóságban Sátán „a sötétség angyala”, de úgy álcázza magát, hogy a világosság 

angyalaként jelenjen meg, mert be akarja csapni az embereket. Ez Sátán csalárdságának 

leghatékonyabb módja.

 

3. A kísértő

A harmadik jellemzés: a kísértő (Máté 4:3, I. Thesszalonika 3:5). A görög megfelelő a 

peirazon. Jelen idejű melléknévi igenév, és a Sátánt a jelenlegi tevékenységében úgy 

ábrázolja, mint aki körbejár, és megkísérti az embereket. Ez az elnevezés Sátánnak azt az 

oldalát hangsúlyozza, amely az embereket a gonoszra csábítja, úgy mint aki erkölcsi harcban

próbálja meg az embert. Megkísérti az embert a bűnös cselekedetre, különösképpen az 

erkölcstelenség bűnére.

 

4. Csaló

Sátán negyedik jellemzése: a csaló (Jelenések 12:9). A szó görög megfelelője a planon. Ez is 

jelen idejű melléknévi igenév, amely azt hangsúlyozza, amit Sátán folyamatosan tesz: 

folyamatosan körbejár, becsapva az embereket. Ez az ötödik akaratának a megvalósítása: 

Olyanná leszek, mint a Magasságos.

 

5. A lélek, mely az engedetlenség fiaiban munkálkodik

Az ötödik jellemzés: a lélek, mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik (Efézus 2:2).

Ez a sajátos jellemzés két dolgot hangsúlyoz: először is azt, hogy Sátán spirituális lény, 

másodszor pedig azt, hogy spirituális lényként az ember fiai között munkálkodik, 

pontosabban azok meghatározott szegmensének körében: az engedetlenség fiaiban, vagyis a 

nem hívők között. Egykor minden ember ebbe a kategóriába tartozott, ám a hívők megszabadultak a sötétség királyságából Isten fia világosságának királyságába. Sátán már 

nem munkálkodik bennünk, csak ellenünk.

 

 

 

D. Sátán állati ábrázolása

Sátán elnevezései között a negyedik kategória az állatokhoz hasonló ábrázolása, amelyekből 

hármat találunk az Írásban.

 

1. A kígyó

Az első állati ábrázolás a kígyó (I. Mózes 3:1,2,4,13,14; II. Korinthus 11:3; Jelenések 12:9,15,

20:2). Ez az elnevezés két dolgot hangsúlyoz. Először is azt, hogy ez az Írásban említett 

legelső elnevezése Sátánnak (I. Mózes 3.), ahol Sátán kígyóként jelent meg, vagy egy kígyóba 

költözött, hogy becsapja Évát. Másodszor, ez a jellemzés a ravaszságát hangsúlyozza.

Ugyanúgy, ahogy az Isten által teremtett élőlények közül a kígyó volt a legalattomosabb (I. 

Mózes 3:1), úgy Sátán a legravaszabb minden személy között a bűnös állapotban.

 

2. A sárkány

Sátán második ábrázolása: nagy, vörös sárkány (Jelenések 12:3,4,7,9,13,17). A görög 

megfelelő a drakon, ami a középső „k” betű kivételével nagyon hasonlít az angol „dragon” 

(sárkány) szóhoz. Amikor Sátánt nagy vörös sárkánynak nevezik, az Sátán hatalmát és 

kegyetlenségét hangsúlyozza. Bár a bibliatanítók gyakran megemlítik, hogy a Sátánról 

gyakorta megjelenő, vörös öltönyben és farokkal készült ábrázolások nem valósak, 

valamennyi igazság azért mégis van a dologban, hiszen ebben a fejezetben vörös is, és farka is 

van, bár vasvillája nincs. Sátán természetesen nem így néz ki, ez csupán ábrázolás, hogy 

kiemeljék hatalmát, kegyetlenségét és vadságát.

 

3. Ordító oroszlán

Sátán harmadik ábrázolása az ordító oroszlán (I. Péter 5:8). Ordító oroszlánként körbejár, 

keresve, hogy elnyeljen valakit. Itt pusztító mivolta kerül kiemelésre, az a célja, hogy 

pusztítson.

 

VI. SÁTÁN TERMÉSZETE

Sátán természetéről hét dolgot tudhatunk meg.

A. Sátán teremtmény

Először is, Sátán teremtmény. Nem teremtő, hanem teremtett lény (Ezékiel 28:15, Kolossé 

1:16). Ez azt jelenti, hogy Sátán nem létezett az örökkévalóságban, hanem van valós kezdete.

 

B. Sátán kerub

Sátán természetével kapcsolatban a második dolog az, hogy ő kerub (Ezékiel 28:14,16). A 

Biblia a mennyei lények három rendjét vagy kategóriáját említi: az első a hétköznapi 

angyalok; fölöttük állnak a szeráfok, és a szeráfok fölött a mennyei lények legmagasabb rendje, a kerubok vagy a kerubim. Sátán kerub, a legmagasabb rendbe tartozik. Természetéből 

adódóan magasabb rendbe tartozik, mint a szeráfok vagy az angyalok.

 

C. Sátán az angyalok első rendjébe tartozik

Sátán természetével kapcsolatban a harmadik dolog az, hogy nem csupán kerub, hanem 

felkent kerub volt (Ezékiel 28:14). A felkent azt jelentette, hogy tekintélyben felette állt a saját 

kerubi rendjének többi tagja fölött. A lényeg az, hogy amint Mihálynak, az arkangyalnak 

tekintélye volt minden egyes angyal fölött, úgy Sátán ezzel a kenettel főkerubbá (arkkerubbá) 

vált, tekintélye volt az összes többi kerub fölött.

Másodszor, még Mihálynak is tiszteletben kellett őt tartania Júdás 8-9 szerint. Amikor Mihály 

és Sátán Mózes teteme fölött vitatkoztak, Mihály, az arkangyal nem mert arra (Sátánra) 

káromló ítéletet mondani. Ennek az volt az oka, hogy Mihály felismerte Sátánt a kerubot, és 

tudta, hogy magasabb rendbe tartozik. Egyszerűen az Úrra bízta a dolgot, aki Sátán fölött áll.

Ám maga a tény, hogy még a jó arkangyal is tisztelte a bukott kerubot, azt mutatja, hogy 

Sátán az első a rangsorban.

Harmadszor, Sátán az összes bukott angyal vezetője. Egyetlen bukott angyal sincs, aki 

egyenlő lenne Sátánnal. Az összes bukott angyal alatta áll (Máté 12:24, Jelenések 12:4,7).

 

D. Sátán spirituális lény

A negyedik dolog Sátán természetével kapcsolatban az, hogy spirituális lény; mennyei 

formában, angyal-típusú lény (Ézsaiás 14:12, II. Korinthus 11:14). Folyton angyali lényekkel 

társítják (Máté 12:24, Jelenések 12:9). Spirituális lény, ahogyan az összes angyali vagy 

mennyei lény.

 

E. Sátán megerősített bűnös

Sátán természetével kapcsolatban az ötödik dolog az, hogy ő megerősített bűnös. Az a rész, 

amely a legjobb tanítást adja erről, az I. János 3:8: Aki a bűnt cselekszi az ördögből van; mert 

az ördög kezdettől fogva bűnben leledzik. Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög 

munkáit lerontsa.

A tény, hogy Sátán megerősített bűnös, pontosan leírja, hogy miért ábrázolja őt úgy a Biblia, 

ahogyan. Megerősített bűnös státuszát az Írás négyféleképpen emeli ki:

 

1. Ambiciózus büszkeséggel

Sátánt mindenekelőtt az ambiciózus büszkeség jellemzi (Ezékiel 28:17, I. Timóteus 3:6).

Büszkeségének tartalma kettős: Sátánnak az a vágya, hogy olyan legyen, mint Isten; és 

hajlandó volt a mennyben egy lázadás élére állni.

 

2. Igaztalanságokkal

Másodszor, Sátánt igaztalanságok jellemzik. János 8:44 szerint Sátán a hazugságok atyja, 

mert ő volt az első, aki valaha hazudott. Ezért ő a hazugságok atyja, és maga is hazugként 

kerül jellemzésre.

 

3. Ravaszsággal

Harmadszor, ravaszság jellemzi, és ez a ravaszság aljas természetéből adódik (II. Korinthus 

2:11, 11:3-4, Efézus 6:11). Velejéig megrögzött bűnös, egész lénye romlott.

 

4. Csalárdsággal

Negyedszer, csalárdság jellemzi, amely ravaszságából ered. A „ravaszság” kifejezés Sátán 

természetére vonatkozik, a csalárdság a cselekedeteihez köthető, amely ravaszságának 

eredménye. Telve van csalárdsággal (II. Korinthus 11:14, II. Thesszalonika 2:9-10).

 

F. Sátán csodákat hajthat végre

Sátán természetével kapcsolatban a hatodik dolog az, hogy képes csodákat végrehajtani (II. 

Thesszalonika 2:9, Jelenések 13:11-15). Hatalmas csodatevő erőkkel rendelkezik, egészen az 

élet teremtéséig. Ezért óvatosnak kell lenni, hogy csupán külső megnyilvánulások esetén ne 

legyünk feltétlenül meggyőződve annak igazságáról. Sátán számos csodát képes utánozni, 

ezek közül néhányat Máté 7:22-23-ban is láthatunk. Hatalmas csodatevő ereje van, és 

veszélyes dolog alábecsülni képességeit.

 

G. Sátán korlátozott lény

Természetével kapcsolatban a hetedik dolog az, hogy Sátán korlátozott lény. Vannak korlátai, 

hiszen teremtett lény. Ezt három dologból láthatjuk.

Először is, nem rendelkezik a „mindenható” attribútumokkal, még akkor sem, ha látszólag 

ezek megvannak neki. Nem mindentudó, nincs mindenütt jelen és nem is mindenható. Sátán 

kiterjedt démoni hálózattal rendelkezik, ami miatt úgy tűnik, hogy mindenütt jelen van.

Hosszú tapasztalata van az emberek minden nemzedékében a trükkökre és serkentésekre adott 

válaszadásainak megfigyelése terén, amitől mindentudónak tűnhet. Csodatévő ereje miatt 

mindenhatónak látszik. Ám nem mindentudó, nem mindenható és nem mindenütt jelenlévő; 

nem rendelkezik ezekkel az attribútumokkal.

Másodszor, Isten korlátozza azt, hogy Sátán mit tehet meg és mit nem. Erre a legjobb példa 

Jób 1-2, ahol Isten állította fel a korlátokat Sátánnak, és megmondta neki, hogy meddig mehet 

el.

Harmadszor, Sátánnak ellen lehet állni (Efézus 6:10-18, Jakab 4:7, I. Péter 5:8-9). A hívők 

ellenállhatnak Sátánnak, ami szintén azt bizonyítja, hogy korlátozott lény.

 

VII. SÁTÁN HAT LAKHELYE

Sátán életrajzát vagy karrierjét a legkönnyebben a lakhelyeit megfigyelve tudjuk nyomon 

követni. Hat olyan helyről van szó, ahol Sátán lakott, vagy lakik, vagy a jövőben lakni fog. A 

hat lakhely időrendi sorrendben követi egymást. A hat lakhelyből kettő múltbeli, egy 

jelenlegi, és az utolsó három pedig a jövőbeni lakhelye.