Ősszüleinknek Isten készített kertet, adott életteret. Isten kijelölte sátrunknak a helyét is. Sirák fia könyvéből olvassuk a mai Olvasmányt: „A mindenség Teremtője,… kijelölte sátramnak helyét.” ( Sir 24, 8a ) Ez pedig, örök érvényű tanulságul szolgálhat nekünk is, és arra tanít, hogy a boldogság, megtalálható ott, ahol nekünk Isten kijelölte a helyünket. Isten két helyet és egy igazi otthont készített számunkra. A földi sátor idővel összedől, az igazi otthonunk, a Mennyország megmarad. Sajnos mi ezt nem akarjuk észrevenni, és ezért van az, hogy nem találjuk helyünket. Mindannyiunknak van egy saját személyre szabott helyünk, feladatunk, és időnk, ebben a világban. Ott kell megállni a helyünket, ahol élünk. Sokan nincsenek megelégedve a helyükkel. Tudjátok miért? Mert az otthon, ma már csak, a négy fallal körülvett valamit jelenti, ahol ott vannak az előkelő bútorok, modern technikai gépek, eszközök, de ezek között elveszik maga az ember, a családtag. De ha ott is van, egészen beolvad e tárgyak közé, amelyek irányítják, és az ember törekszik is arra, hogy eleget tegyen e tárgyak irányításának, úgy kiszolgálja ezeket, hogy a többi családtag vagy az Isten, már semmit nem is jelent számára. Talán mégsem a hajléktalanok az igazi otthontalanok? Sok embernek van nagyon is szép és jó lakása, és mégsincs otthona. Egy gyermek számára az édesanyja, édesapja jelentené az igazi otthont, egy kamasznak az a légkör, amelyben a szülei megértik, idejük van a számára, és meghallgatják. A házastársak jóban, rosszban, örömben és bánatban hűségesen tartozzanak össze. Az időseknek adják meg a szeretetet, és a figyelmet. A földi sátrunkban való életünket, töltsük el szeretettel! De készített Isten, egy nem kézzel csinált, másik igazi végső otthont minden embernek, ahol újra együtt lehetünk, és ez a Mennyország. Erre az igazi otthonra minden embernek szüksége van. Ne feledkezzünk el az igazi mennyei otthonról. Igaz, feladatként kaptuk, hogy a saját kezünkkel, és munkánkkal élhetőbbé tegyük a lakásunkat, világunkat, de arra is kell törekedni, hogy a velünk élőknek adjunk boldogságot. Tapasztalhatjuk, hogy a boldogságot, nem a pompában és fényűzésben lehet elsősorban megtalálni, hanem a mellettünk Élőben, és az Istennel való közösségben. Ahol nincs meg a közösség Egymással, és az Istennel, ott az ember egész élete egy csalódás lesz. Építsük örömmel a sátorhelyünket ott ahol élünk, és tegyük boldoggá mások életét addig, amíg a földi sátrunk le nem omlik. Azután telepítsen át minket Isten az Ő országába, és adja meg nekünk az örök lakóhelyet!Ámen