Küldetésed a szolgálat
„Ha… megmaradtok a hitben szilárdan és egyenesen, el nem tántorodva az evangélium reménységétől… amelynek én, Pál, szolgájává lettem.” (Kolossé 1:23)

Ki vagyok én? Mi a hivatásom? Pál, aki magára így tekintett: „semmivel sem vagyok alábbvaló a legfőbb apostoloknál” (2Korinthus 11:5), egyszerűen adta meg a választ ezekre a kérdésekre: „Pál vagyok. Az én szerepem a szolgálat. Szolgája vagyok az evangéliumnak és Krisztus testének.” A korai egyházban egyes emberek próbálták meghatározni, hogy melyik apostol a legnagyobb. Néhányan Pált tartották annak, mások Apollóst. Pál azonban ezt mondta nekik: „Hát ki az az Apollós, és ki az a Pál? Szolgák csupán, akik által hívővé lettetek…” (1Korinthus 3:5). Bármi is az elhívatásod, akár egy nagy gyülekezet lelkipásztora vagy, akár csak egy laikus tagja, nem vagy több – sem kevesebb –, mint egy szolga. Isten országában nem számítanak az osztálykülönbségek. „Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban” (Galata 3:28). Szolgák vagyunk, és arra hívattunk, hogy cselekedjük Isten akaratát, bárhová is küld szolgálatba. Ez pedig jó dolog! A szolgaság felszabadít az előadás izgalmától. Senki más nem ítélheti meg teljesítményedet, csak Urad. „Ki vagy te, hogy más szolgája felett ítélkezel? Tulajdon urának áll, vagy esik.” (Róma 14:4). Az foglalkoztasson minket, hogy mi tetszik Istennek, nem pedig az, hogy mi tetszik az embereknek. Szolgálatunk értékelése egyedül Isten hatalmában van. Jézus azért jött, hogy Atyját szolgálja; ezt mondta: „nem a magam akaratát keresem, hanem annak az akaratát, aki elküldött engem” (János 5:30). Ő küldött el téged is, hogy tedd Isten akaratát, és ezt ígérte: „… ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya” (János 12:26).