Különleges

Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól. Nem e világból valók, amint hogy én sem e világból vagyok. (János 17, 15-16) Kiemelkedőnek lenni. Legtöbbünk nem éppen erre vágyik, igaz? Pedig vágynunk kellene rá. Isten arra hívott el minket, hogy különlegesek legyünk - hogy az Ő erejének és szeretetének élő tanúbizonyságaiként kitűnjünk a világból. (1Péter 2,9) Nem azt akarja, hogy részesedjünk a világ betegségeiből, szegénységéből és kudarcaiból. Soha nem akarta ezt a népének. Adott nekünk Isten erre egy kézzel fogható példát. Izrael népe rabszolga volt Egyiptomban, és a fáraó nem akarta szabadon engedni a zsidókat, ezért Isten megengedte, hogy sűrű sötétség borítsa be az egész országot. Olyan mértékű volt a sötétség Egyiptom egész területén, hogy senki nem mozdult három napig. A 2Mózes 10,23 szerint azonban: Izrael minden fiának világosság volt az ő lakhelyében. Lelkesítő példája ez annak, hogy Isten milyennek szeretné az életünket. A győzedelmes életünkkel kellene Őt dicsérnünk. Folyton azt kellene hallanunk, hogy: "hallottam, Isten meggyógyított", vagy "hallottam, Isten meggazdagított, és megmentette a gyermekeidet!" Ne habozz! Hozd működésbe Isten Igéjét az életedben, és merd elfogadni a bőséges áldásokat, ami a hívőknek jár. Húzz határokat az Igével az életedben, rajzolj szellemi figyelmeztető jeleket az ördögnek. Ilyenekre gondolok: "Belépni tilos! Isten Igéje szerint én már nem tartozom hozzád. A családom sem a tiéd. Az egészségem, a pénzem, és a szolgálatom felett sincs hatalmad. Én egy másik Királysághoz tartozom. Ezért ki innen!" Különlegesen hangzik? Az jó. Pontosan erre hívott el téged Isten: hogy különleges légy! 2Mózes 10, 20-29: " De az Úr megkeményíti a Fáraó szívét, és nem bocsátja el az Izráel fiait. És mondja az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki a te kezedet az ég felé, hogy legyen sötétség Egyiptom földjén és pedig tapintható sötétség. És kinyújtja Mózes az ő kezét az ég felé, és lett sűrű sötétség egész Egyiptom földjén három napig. Nem látták egymást, és senki sem kelt fel az ő helyéből három napig; de Izráel minden fiának világosság van az ő lakhelyében. Akkor hívatja a Fáraó Mózest és mondja: Menjetek el, szolgáljatok az Úrnak, csak juhaitok és barmaitok maradjanak; gyermekeitek is elmehetnek veletek. Mózes pedig mondja: Sőt inkább neked kell kezünkbe adnod véres áldozatra és égő-áldozatra valókat, hogy megáldozzuk a mi Urunknak Istenünknek. És velünk jönnek a mi barmaink is, egy körömnyi sem marad el, mert azokból veszünk, hogy szolgáljunk a mi Urunknak Istenünknek; magunk sem tudjuk, mivel szolgálunk az Úrnak, míg oda nem jutunk. De az Úr megkeményíti a Fáraó szívét, és nem akarja őket elbocsátani. És mondja neki a Fáraó: Menj el előlem; vigyázz magadra, hogy többé az én orcámat ne lásd; mert amely napon az én orcámat látod, meghalsz. Mózes pedig mondja: Helyesen szóltál. Nem látom többé a te orcádat. Ámen!