Csalárdabb a szív mindennél, javíthatatlan; ki tudná kiismerni?! Én, az Úr vagyok a szívek vizs­gálója, a lelkek megítélõje, mindenkivel úgy bánok, ahogyan élete és tetteinek a gyümölcse szerint megérdemli. (Jer 17,9-10)

Bár a szívünk elítél, Isten mégis nagyobb a mi szívünknél, és mindent tud. (1Jn 3,20)

Olvasmányok: 1Móz 16,6b-14 és 2Krón 35,1-19

Szeptember 30.
Jézus mondta: "Ahogyan engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket: maradjatok meg az én szeretetemben. Ha parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok a szeretetemben, ahogyan én mindig megtartottam az én Atyám parancsolatait, és megmaradok az õ szeretetében. Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljessé legyen." (Jn 15,9-11)

Szakaszunk Jézusnak az igazi szõlõtõrõl szóló példázatának folytatása (lásd Július 30-31.). Ott volt szó a szõlõvesszõnek a szõlõtõn való megmaradása szükségességérõl: "Ahogyan a szõlõvesszõ nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szõlõtõn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem." (Jn 15,4)
A növények nagy részét nem virágjáért, hanem a gyümölcséért, a termésért ültetjük. Jézushoz való tartozásunknak, az õ szeretetében való megmaradásunknak az értelme és gyümölcse az õ parancsainak megtartása. Ehhez Jézus nemcsak példát ad az Atya iránti szeretetével és parancsolatai megtartásával, hanem arról is biztosít: ahogyan õt szerette az Atya, úgy szeret õ is bennünket! Ebbõl fakad felszólítása: "Tartsátok meg parancsolataimat, s megmaradtok szeretetemben!"
Ezt hallva általában felteszik a kérdést az emberek: "Jézus parancsol? Jézus szeretetet parancsol? Lehet egyáltalán parancsra szeretni?" Nem mindig illendõ kérdezni a kérdezõtõl, de most mégis ezt tesszük: "Ha valaki úgy szeret téged, mint ahogyan Jézus, várnod kell, hogy parancsot kapjál a viszontszeretetre vagy a szeretet továbbadására? Nem születik-e meg a válasz a Jézustól megtapasztalt szeretetre spontán, azonnal?" Aki úgy szeret, mint õ, annak szeretete válaszra mozgósít, továbbadásra késztet. Annak lessük kívánságát, magától értõdõen teljesítjük parancsait. "Krisztus megváltottjai nem is kérdezik, mit kell tenniük, mielõtt kérdeznék, már cselekszik is!" (Luther)
Ábrahámnak, a hit atyjának történetét szoktuk emlegetni: "Hitt Ábrahám az Istennek, és Isten ezt számította be neki igazságul" - olvassuk több helyen is a Szentírásban (Róm 4,3). Hitt, és elindult oda, ahová az Úr küldte. Hite és engedelmessége ugyanannak a valóságnak két oldala, az ember válasza Isten szeretetére. Hite - engedelmes hit, engedelmessége - hívõ engedelmesség.
Számunkra Jézus engedelmessége az igazi erõforrás és példa. Õ pedig "engedelmeskedett mindhalálig" (Fil 2,8). Ezt értünk tette, így szeretett. Hogyne szeretnénk õt mi is - mindhalálig?!

Uram!
Sokszor szeretnék neked örömöt szerezni, de hitem ingadozik, szeretetem pedig töredékes. Emlékeztess szeretetedre, s ne szûnj meg biztatni, mozgósítani utadon. Szeretnék megmaradni szeretetedben. Szeretnék hûséges lenni mindhalálig. Ámen.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.