Ragaszkodik hozzád lelkem, jobboddal támogatsz engem. (Zsolt 63,9)

Pál írja: Tudom, kiben hiszek, és meg vagyok gyõzõdve, hogy neki van hatalma arra, hogy a rám bízott kincset megõrizze. (2Tim 1,12b)

Olvasmányok: Jn 15,9-17 és Róm 11,11-16

Március 18.

"Ezért is szenvedem ezeket, de nem szégyellem, mert tudom, kiben hiszek, és meg vagyok gyõzõdve, hogy neki van hatalma arra, hogy a rám bízott kincset megõrizze arra a napra." (2Tim 1,12)

Sokáig nem értettem Jézus logikáját. Egyrészrõl azt tanítja, hogy Isten akarata szerint élni a legjobb dolog, és ráadásul így lehet az ember a legboldogabb. Másrészt azt is tanítja, hogy aki meg akarja ismerni Istent, az kövesse õt, és forduljon oda a szenvedõkhöz, szolgálja az elesetteket, és szeresse az ellenségeit. Márpedig ha az ember megpróbál így élni, akkor nem a boldogságot találja meg, hanem még több fájdalom, teher és stressz lesz az életében. Ez így egyszerûen nem mûködik! - gondoltam.
Aztán Isten megmutatta, hogy egy rendkívül fontos lépést figyelmen kívül hagytam. Hogy Jézus elõször önmagához hív minket! Elõször azt akarja, hogy ismerjük meg õt. Hogy tudjuk azt, hogy kicsoda õ, hogy tudjuk azt, hogy kiben hiszünk. Ismerjük meg õt, és ismerjük meg az õ szeretetét. Elõször találkoznunk kell Jézussal, hogy az õ szeretete eltöltsön és átformáljon minket. Ha a saját erõnkbõl próbájuk teljesíteni Jézus parancsait, nem megnyugvást találunk, hanem kudarcot és kétségbeesét. Nem a mi erõnk, hanem egyedül Isten szeretete képes megváltoztatni emberek életét! Elõször nekünk magunknak kell betöltekezni Isten szeretetével és Isten Szentlelkével, és csak utána fordulhatunk valódi szeretettel mások felé. Jézus mondja: "Nélkülem semmit sem tudtok cselekedni." (Jn 15,5)
Jézus szeretetét pedig Isten igéjével foglalkozva és az imádságon keresztül ismerhetjük meg, így mindig, újra és újra töltekezhetünk belõle.
Ha tudjuk, kiben hiszünk, ha ismerjük õt, akkor örömmel vállaljuk érte még a szenvedéseket is, mert az õ szeretete tölt el bennünket. Megismerjük végtelen hatalmát is, amivel erõt ad, segít és õriz, hogy elvégezzük azt a feladatot, amellyel õ maga bízott meg minket.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.