Az egész nép pedig nagy örömujjongásban tört ki, dicsérve az Urat azért, hogy lerakhatták az Úr házának az alapját. (Ezsd 3,11b)

Mindennap állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban, és amikor házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben; dicsérték Istent, és kedvelte õket az egész nép. (ApCsel 2,46-47a)

Olvasmányok: 5Móz 24,(10-15)17-22 és Mt 14,13-21

Szeptember 2.

"Mindennap állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban, és amikor házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben; dicsérték Istent, és kedvelte õket az egész nép. Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülõkkel." (ApCsel 2,46-47)

A kezdetekbe kapunk bepillantást. Az õsgyülekezet életének egy pillanatképe villan fel elõttünk. Együtt a gyülekezet Isten színe elõtt imádságban, dicséretben, majd házanként úrvacsorai közösségben. Isten Lelke munkálkodik, a gyülekezet növekszik. Mindenki részt vesz az apostoli tanításban, a közösségben. Mindenük közös volt, nem volt különbség a gyülekezeti tagok között. A fejlõdõ, növekedõ õsgyülekezet példaképpen állhat elõttünk el-elfogyó gyülekezeteinkben, növekedésre váró egyházunkban.
A növekvõ gyülekezet kulcsa az Isten színe elõtti egyetértés. Bár akkor is voltak különbségek az emberek között, a templomban ezek mégis eltûntek. Ha Isten elõtt egy közösség együtt tud bûnt vallani, együtt tudják kimondani a "megbocsátok" bûvös szavát, akkor a Lélek egybeolvasztja hitben az embereket. Az Isten megbocsátását átélõ közösség indul fejlõdésnek, hitbeli növekedésnek. A bûnbánat mellett a hálaadás is nagy összekötõ erõ egy gyülekezetben. Elkeseredés helyett inkább nyíljon hálaadásra a szánk, és akkor megint át fogjuk élni a Lélek egységet teremtõ, hitet erõsítõ munkáját. Az állhatatos templomba járásból, a közösségi lét megélésébõl indul ki a lelki növekedés. A templomból az út hazavezet. A keresztények otthon, házukban is fontosnak tartják a feltámadott Úrral való közösséget. Az otthon a megbocsátás és az Úrral való közösség helye lesz minden családnál. A család életének középpontjába Krisztus kerül. Bûnbánattal kell gondolnunk arra, hogy ma családjainkban mi minden más kerül Krisztus helyett a középpontba. A közösségnek és az egyetértésnek vonzó ereje van, a széthúzásnak és veszekedésnek pedig romboló ereje. Azért kedvelte a nép az elsõ keresztényeket, mert szerették egymást, felelõsséggel és hitben hordozták az elesettet. Ha szeretet és Isten elõtti egyetértés van családjainkban és gyülekezeteinkben, akkor örömmel és vágyakozva fognak közösségeinkre nézni a most még távol élõ emberek. Vonzóvá és növekvõ közösséggé akkor válunk, ha sem templomainkból, sem otthonainkból nem tûnik el a szeretet és az hitbeli egység, hanem mint világító fényforrás világít sötét világunkban.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk az Északi Egyházkerület lelkészei által szerkesztett IgeIdő c. kötetből való.