Lelki útravaló a mai napra

Június 11.

Jézus mondta: 
"Amikor visszatért a szolga, jelentette mindezt urának. 
A ház ura megharagudott, és ezt mondta a szolgájának: Menj ki gyorsan a város útjaira és utcáira, és hozd be ide a szegényeket, a nyomorékokat, a sántákat és a vakokat. 
A szolga aztán jelentette: Uram, megtörtént, amit parancsoltál, de még van hely. 
Akkor az úr ezt mondta a szolgájának: Menj el az utakra és a kerítésekhez, és kényszeríts bejönni mindenkit, hogy megteljék a házam. 
Mert mondom nektek, hogy azok közül, akiket meghívtam, senki sem kóstolja meg a vacsorámat." (Lk 14,21-24)

A példázat első része szerint az emberek nemigen akarnak bejutni az Isten országába.

Azt gondolják, Isten meg akarja fosztani őket az anyagiaktól, talán még a házastársuktól is. 
Sok évszázad félreértése ez.

Isten azt akarja, hogy mindaz, ami az ő kezéből származik, ott, az ő közelében kapja meg értékét.

Nem valók azok az életünk első helyére, az ő helyére.

Isten nem szeretné, ha ajándékai fontosabbak lennének nála!

A hivatalosak elutasították az Isten meghívását. 
A vacsora azonban nem marad el, mert az Isten mások felé fordul.

Megtörtént ez már Jézus földi élete során is.

A kegyesek mesteri módon kerestek és találtak Jézusban kifogásokat, el is utasították őt. 
Jézus pedig tanítványokat gyűjtött maga köré a megvetett halászok és vámosok közül, szemére is vetette a hivatalosoknak: "...a vámszedők és a parázna nők megelőznek titeket az Isten országában." (Mt 21,31)

Isten mások felé fordul.

Micsoda csapatból gyűjt: szegények és nyomorékok, sánták és vakok. 
A korabeli gondolkodás szerint: a bűnösök. 
Egyik sem méltó a hívásra, a gazdagon megterített fehér asztal mellé. 
Olyanok, akik tönkrementek, elitták vagyonukat, tönkretették egészségüket, eltékozolták Isten ajándékait. 
Aztán kivetette őket még családjuk is.

Isten pedig nem nézi, honnan s hogyan jönnek.

S éppen azért kell "kényszeríteni" őket, mert képtelenek elhinni, hogy ilyen előkelő meghívást kaptak.

Sokfelé a világon terjed Krisztus evangéliuma.

Lepratelepeken, cigányfalvakban, börtönök lakói között, kábítószertől szabadultak közösségében.

Különleges hívás és óriási felkészülés kell a közöttük végzett szolgálathoz.

Meg kell becsülnünk azokat, akik ezt vállalják.

És testvérként fogadni azt, aki az ő hívásukra betér éppen a mi közösségünkbe, és mellénk ül az Isten terített asztalához!